Párbeszéd a könyvesboltban, szereplői: öt év körüli kisfiú és anyukája. Mellettük babakocsiban baba. Neki még nincs választási lehetősége, de a kosárba került lapozó is (a tanya állataival), biztos tetszeni fog neki. Azért megkérdezem a kisfiút, mik a kedvenc meséi, sorolja lelkesen, de nekem mintha kí­­naiul lenne. Anyuka bólogat, igen, ezek mennek a tévében, ezeket szereti, meg az oviban is mindenki ezekről mesél. Ő inkább a klasszikusokat venné, illetve vesz is egyet-kettőt, de azért ne higgye senki, hogy hetente visznek könyveket, azt azért nem engedheti meg magának. A könyvtár meg macerás, ráadásul a kiskrapek rendre kiszínezi a már amúgy is színes képeket, szóval marad a bolt. A Verdákkal és A tanya állataival a kasszához fáradnak, üdvözült mosoly a fifikás fiúarcon.

Nosztalgikus hangulatban lépek a könyvespolc elé, megkeresni a régi kedvenceket. Sokra rá is akadok, néhányba belelapozok, pár percre megint gyereknek érzem magam, aki legszívesebben az összes álomgyártót hazacipelné. De az ár engem is elborzaszt, 2000 forint alatt nem sok mindent lehet kapni. Pedig ez a lélektani határ – fejti ki mellettem az eladó, aki már lassan 10 éve terelgeti a vásárlókat a gyerekkönyvek dzsungelében. A kínálat hatalmas, a kereslet fogyóban. „Mostanában nagyobb a pangás. Hétvégente szaladgál itt néhány kölyök, de jóval kevesebben, mint régen. És igen, az ár a legfontosabb” – meséli. Azért a Kisvakond még népszerű, nyugtat meg, és hát a magyarok közül Csukás, Jani­kovszky, Lázár Ervin mindig fogynak, igaz, néha némi ráhatással. „Ha valaki nagyon bizonytalan, mondjuk egy nagymama, vagy egy távolabbi rokon, a régebbieket is ajánljuk neki, mint a Micimackó, vagy a Bambi, mivel azokkal nem lehet tévedni – teszi hozzá –, bár a kortárs magyar meséket is keresik és szeretik a vásárlók.” Eddig jutunk a beszélgetésben, amikor elsiet, egy újabb, tanácsra váró vevő felé.

Ha már kortárs magyar mesék, vajon milyen a kortárs magyar gyerek, aki olvassa őket? És tulajdonképpen mit is olvas? A válaszokat Lovász Andrea gyerekirodalom-kutatótól kapom. „A legkisebbek a vicces felfedezős meséket szeretik: a kistesóról, a bilizésről, egy új piros bringáról – tehát az egyszerű gyerektörténeteket. A nagyobbaknál már fontos szempont a kalandosság is, hogy az olvasóval azonos nemű és korú főhőssel pörögjenek fantasztikus, de még hihető események.” Egy mese tehát akkor talál olvasókra, ha izgalmas, van benne egy kis misztikum, titok, konfliktus, és persze humor – és a fiatalok nyelvén szólal meg, egyenrangú félként tekint rájuk. A mai gyerek szereti a képregényeket, imád böngészni és kutakodni a kedvenc témáját feldolgozó ismeretterjesztő könyvekben, izgatottan bújja a tabu kérdéseket tárgyaló és felnőttpukkasztó lapozókat – meséli a szakértő. A legfontosabb az, hogy nagyon gazdag a jelenkori, hazai gyerekkönyvkínálat: a monumentális mese- és fantasy regényektől kezdve (Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók) az utazó és kalandregényeken keresztül (Berg Judit: Rumini) a szlengesre hangolt meseátiratokig (Parti Nagy Lajos: A pecsenyehattyúk), játékos konfliktuskezelőkig (Lackfi János: Kövér Lajos színre lép) és rémregényekig (Orbán János Dénes: Búbocska), szociotémákig (Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban) minden, és még annál is több található a könyvesboltok polcain.

És a szülők is egyre többet kísérleteznek. „A régi, bevált mesék mellett keresik a kortárs meseirodalmi köteteket is” – mondja Kovács Eszter, az épp tízéves Pagony Kiadó főszerkesztője. „Nagyon sok minden változott az elmúlt 10 évben, sokkal könnyebb tájékozódni, és a szülők is nyitottak az újdonságokra.” Az illusztrációknak mindig is fontos szerepük volt, ám mára, amikor amúgy is egyre több vizuális inger éri a fiatalokat, valóban műalkotássá váltak a gyerekkönyvek. Az illusztrációk mellett pedig a gyerekek számára a saját életükhöz közelítő történetek az izgalmasak. Míg az olvasókönyvbeli történetekkel talán (akár körülményes nyelvezetük, akár a bennük megjelenő, idegen élethelyzetek miatt) nehezebben birkóznak meg, egy kedves, és színes történet a bárányhimlőről, a környezetvédelemről, vagy éppen a válásról a mindennapokat hozzák közelebb, miközben megszerettetik a kicsikkel a betűket.

Aggodalomra tehát semmi ok, bőséges és a gyermeki igényeket abszolút kielégítő olvasmánylistát állíthatunk össze – természetesen nem kötelező jelleggel, az ugyanis csak lehangolja az ifjú olvasókat. De ha valaki mégis sopánkodna, hogy a gyerek csak a tévét nézi, elég, ha egy kicsit kutakodik a világhálón, és megnyugodhat – nem csak a sorozatoknak és zenekaroknak van sokezres rajongói klubjuk. Egyes könyvek, könyvsorozatok is „kitermelik” saját táborukat. Lovász Andrea szerint „a jó mesék ma is megtalálják a maguk közönségét”. Ha pedig valaki ma csak a Verdákat szeretné hazavinni, gondoljunk arra, hogy az oviban legközelebb biztos Boribonról vagy Babarról olvas az óvó néni a csendespihenő előtt.

Akkor majd úgyis az lesz az aktuális kedvenc.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!