8. Ördögkatlan Fesztivál, augusztus 4–8.
Az Ördögkatlan otthonos, barátságos, mezítlábas fesztivál, számtalan visszatérő vendéggel, több mint 400 programmal, az Örkény Színházzal, sok-sok jó borral, ördögi katlanmeleggel, no és persze Bérczes László elmaradhatatlan matrózcsíkos pólójával.
A kisharsányi Kovács udvarház amolyan falusi romkocsma: néhány támolygó asztal, kőből faragott állatsereglet, könyöklőnek ott a vályú, koncertteremnek pedig a pajta. Egyetlen hibája, hogy korlátozott befogadóképessége miatt éjféltől zárt klubként működik. Aki már bent van, nem küldik ki, viszont újonnan csak helyi lakosok és fellépők jöhetnek. Állunk az udvarház előtt sokadmagunkkal, 00.04. Bent mindjárt IGENT mond a hangulatra a Romungro – elképesztő kreativitással, darbukával és Hammond orgonával újrahangolt lovári és beás cigány népzenét játszó együttes –, kint határozott NEM-mel köt(ne) útilaput a talpunkra az ajtónálló. Valahogy csak bejutunk. Vagy ha nem, hát megnyílik a pajta teteje, és a felröppenő muzsikaszóra ad hoc éjszakai piknik alakul az udvarház előtt. Ekkor aztán megnyílik az udvarház kapuja is: kiköltözik a Hammond orgona, és jönnek a zenészek is. Játszani. Nekünk, kinnrekedteknek. Az Ördögkatlanra ugyanis nem „csak” fellépni érkeznek a művészek. Részt venni, együtt lenni azokkal, akik kíváncsiak rájuk. Többek között ez Bérczes László és Kiss Mónika fesztiváljának a varázsa. Azt érzi az ember, hogy oda tartozik. Nem egyszerű fesztiválozó, hanem egy öt napra szerveződő katlancsalád része: egy percen belül veszik fel a stoppost, a katlanbuszon a mezítlábas suhancok körbekínálják a pálinkát, az Örkény-vurstliban (idén az Örkény Színház a meghívott társulat) spontán közönségakcióból alakul előadás, és akkor is történik valami, ha a programfüzet nem is tud róla. Örömjátszani, örömzenélni, örömborozgatni, örömbeszélgetni jön ide mindenki. Művész és közönség, csóró iskolás és a jól szituáltságot néhány napra levetkezni vágyó üzletember egyaránt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!