Több idő eljutni a Nyugati pályaudvarról Békásmegyerre tömegközlekedéssel, mint vonattal elutazni Verőcére. A Duna menti ékszerdoboz a hazai beatzene szülőfaluja. 1965-ben a helyi Expressz ifjúsági táborban zenélt ugyanis három hónapot az Illés zenekar, Bródy és Szörényi itt írták meg első közös dalaikat. Több filmet is forgattak a verőcei szabadstrandon, nem is csoda, hiszen partbeépítése, melyet Ybl Miklós tervezett, a legmenőbb mediterrán városokéval vetekszik. A héten összesen három-négy órát nem sütött a nap, pechünkre mi pont ebben az időintervallumban látogattuk meg a strandot. Pancsolás nélkül sem unatkoztunk, a Dunára néző presszóban kellemes beszélgetéseket folytattunk a helyiekkel, szurkoltunk a vadonatúj strandröpipályán játszó családnak, kavicsokat gyűjtöttünk – mert hogy ezen a partszakaszon rejtőzködnek az ország legszínesebb darabjai.

A község domboldalán, patinás villában találjuk a Gorka múzeumot. Az Európában is hírnevet és elismerést szerzett, az önálló kerámiaműfajt megteremtő, keleti és ősi gyökerekből inspirálódó Gorka Géza keramikus haláláig alkotott itt. Az ő, és a szintén keramikusként karriert építő lánya, Gorka Lívia műveit tekinthetjük meg a kiállítóhelyen. Nagy sürgés-forgás volt a villa kertjében ottjártunkkor, a szorgoskodók épp kemencét építettek a Gorka Tűz Fesztiválra, melyre augusztus kilencedikén kerül sor. Az esemény igen különlegesnek ígérkezik: a napközben a neves képzőművészek által készített alkotásokat, totemeket, ikonokat este a Dunára bocsátják és begyújtják. A parton megépített víziszínpadon a performanszok közben koncertek, előadások is szórakoztatják az odalátogatókat.

Verőcéről komppal indultunk Visegrádra, szerencsénkre akadt pár perc szabadidőnk az indulás előtt, így letesztelhettük a helyi büfé legendás hekkjét is. Jelentjük, a halételt istenítő ódák százszázalékos igazságtartalommal rendelkeznek. Az alig pár perces kompút után gyermeki izgatottsággal másztunk fel a Nagyvillám-kilátó mellett üzemelő nyáribob-pályához. Mivel a járgányokra plexi ablak is szerelhető, az eső miatt sem kell kényszerpihenőt tartanunk a siklás közepette. Akinek még a hétszáz méter hosszú, tizenegy szerpentinkanyarral megbolondított bobpálya sem elég vagány, mindenképpen próbálja ki a szomszédos extrémsport-komplexumot. Itt egy drótkötélpályán, a fák lombjai között csúszkálhatunk. Az élmény nemcsak egy jókora adrenalinbombával dob fel minket, hanem a lenyűgöző, a Dunakanyarra és a Fellegvárra táruló panorámában is gyönyörködhetünk. A nyugodtabb időtöltést kedvelők a Mogyoróhegyen túrázhatnak, kirándulásukat pedig a Makovecz Imre által tervezett hegyteteji étteremben koronázhatják meg.

Visegrádról Kiskovácsiba indultunk tovább. Innen közelítettük meg a misztikus Holdvilág-árkot. A mondák szerint az erdei kirándulóövezet ősi temetkezési hely volt, sőt, sokan úgy tartják, Árpád fejedelmet is itt temették el. Erre utaló jeleket mi, hiába kerestünk, nem találtunk, ám kellemesen elfáradtunk a kutatás közben. A vadregényes túraútvonalat tíz évvel ezelőtti nagy esőzések formálták át, egy-egy szakaszon a folyómederben sétáltunk. A kitartó túrázók eljuthatnak a Meteor-létráig, melynek neve talán többet sejtet, mint ahogyan az valójában kinéz. Ha felmászunk a tűzlépcsőre hasonlító szerkezeten, egy hídhoz jutunk. Aki nem szeret mászni, az is találkozhat hidakkal, sőt egy forrással is. Nem tudtuk megfejteni, hogy kik és miért helyeztek el itt vágott virágokat, a megválaszolatlan kérdés által hagyott űrt a kiváló minőségű forrásvíz feledtette velünk.

„Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van és ne legyek kemény?” Akinek ismerősen cseng ez az aranyköpés, feltétlenül iktasson be egy pihenőt a tinnyei Garancsi-tó partján. Itt forgatták a fiatalok által állandóan idézett Üvegtigris- trilógiát. A hely különlegessége, hogy a filmbeli büfé továbbra is ezen a helyen üzemel. Persze már nem a főhős Lali szolgálja ki az éhes és szomjas szájakat, de talán nem is baj, hiszen a büfét üzemeltető hölgy összehasonlíthatatlanul kedvesebb a filmbeli Lali karakterénél. A büfé melletti szabad területen még egy hangulatos esketőhely is áll. Egyetlen dolgot sajnáltunk: nem mártózhattunk meg a Garancsi-tóban. Bánatunkat a parton tett körséta feledtette, hiszen a környéken gyönyörű madár- és lepkekolónia él.

Ha Tinnyétől Budapest felé indulunk, ne hagyjuk ki a Zsámbék mellett elterülő Földi Telepítésű Magyar Légvédelmi Fegyvernem Múzeumot. Az egykori szovjet rakétabázison az azóta nyugdíjba vonult rakéták, légvédelmi fényszórók, lánctalpas vontatók, lokátorkocsik és golyószórók között sétálgattunk. A rakétáktól tisztes távolságot tartottunk, de egy-egy nyitott ajtajú lokátorba azért még mi is be mertünk kukucskálni. A véderőmű területén működik a híres Zsámbéki Színházi Bázis is. Az elhagyatott betoncsarnokokban kortárs performanszok, színházi előadások kapnak helyet. Szerencsénkre épp próba volt, mikor arra sétáltunk. A színészek a helyszínen felállított, az egykori Csemege Julius Meinlek logójával ellátott büfében engedték ki a fáradt gőzt.

Pest megyei túránkat abszolút sikerként könyveltük el. Sikerült bebizonyítanunk, hogy csodálatos napot lehet eltölteni egy Budapestet körülölelő, de a várost nem érintő hurok megtételével is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!