– Mitől lesz „pálfis” a Toldi?

– Pálfis lesz, az nem kérdés, minek csinálnék olyat, amilyet más is tud? Bátran nyúlunk a filmnyelvhez, ravaszabbul kell megoldanunk látványos jeleneteket, hiszen kevesebb a pénz, mint azoknál a filmeknél, amiket a nézők megszoktak a moziban. Ezek a szükségszerűségek is „pálfissá” teszik majd a Toldit. Mindent megteszek azért, hogy olyan egyedi legyen, mint az eddigi alkotásaim. Annyira lesz más, mint amennyivel Ilosvai Selymes Péter eredetije is különbözött Arany átiratától. Nem azzal teszünk jót Aranynak, ha hűségesen követjük, hanem ha a szellemiségét átvesszük és aktualizáljuk, beletéve az elmúlt 160 év minden vívmányát.

– Ki játssza Toldit?

– Kényes ügy, nem sokat mondhatok, nagy sakkjátszma ez, igazi kirakós játék. Nemcsak tehetségesnek és alkatilag rátermettnek kell lennie az illetőnek, hanem összeillőnek is a partnerekkel. Vannak preferenciáink, de neveket még nem mondok. Először a színészeket nézzük végig, meg a színiiskolákat, de mivel mindenhova nem tudunk eljutni, a bővebb merítésért hirdettünk nyílt szereplőválogatást is.

– Lehet, hogy külföldi színész lesz a főszereplő?

– Van olyan változat is. Még zajlanak a tárgyalások a koprodukciós partnerekkel. A német pályázatnak augusztusban lesz eredménye, de vannak francia és amerikai partnerjelöltek is. Én szeretném, ha ez egy magyar film lenne, magyar nyelven, ám sok pénzbe kerül, és emiatt kellenek a külföldi partnerek, akiknek különböző elvárásaik lehetnek. Nem akarunk a Franco Nero-féle Honfoglalás hibájába esni, amikor is a magyar közönség nem tudta elfogadni őt Árpád vezérnek. Az elsődleges koncepcióm az, hogy a magyar szerepeket magyarok játsszák, a külföldi szerepeket pedig külföldiek. A terv, amit szeretnénk megvalósítani, a technika, a kosztümök, a vizualitás tekintetében tízszer többe kerül, mint egy átlagos magyar film, a Filmalaptól kapott pénz viszont csak háromszor több.

– Honnan jött az ötlet, hogy a Toldit dolgozza fel?

– Olyan témát akartam, ami mindenkit megérint, amiről közmegegyezés van. Ki akartam törni a szerzői filmes kategóriából, amiben ugyan eredményeket értem el, de hat éve azt kezdtem érezni, hogy mást szeretnék. Olyat, ami miatt gyerekkoromban úgy döntöttem, filmrendező leszek. 13-16 éves koromban a verekedős, látványos, kalandos akciófilmeket szerettem nézni, ezeknek a varázsa vonzott erre a pályára. De ilyesmivel nem lehet pályát kezdeni, mert nagyon drága. Előbb a bemutatkozó filmeket kell megcsinálni, kevés pénzből, s ha azok sikerülnek, látják, hogy valamit értek a szakmához, és akkor rám mernek bízni nagyobb összeget. Ez történt most velem.

– Miért pont ön kapott ilyen lehetőséget és ekkora összeget a Filmalaptól?

– Nagyon jólesik a bizalom, és tény, hogy nem nagyon vannak ekkora volumenű támogatások a Filmalapnál, de két és fél éves forgatókönyv-fejlesztés, küzdelem és tárgyalássorozat áll emögött.

– Milyen volt a közös munka?

– Iszonyatos idegenrendszer kellett, hogy kivárjuk a döntéseket, hogy ne adjuk fel, hanem sokadszorra is újraírjuk. De most megcsinálhatjuk, és ez a lényeg. A rendszer alapvetően nem rossz, Van egy dramaturgiai tanács, ami elolvassa a könyvet, véleményezi, aztán a szkriptdoktori, dramaturgiai ajánlásokat, kérdéseket fogalmaz meg, ami nagyon hasznos, mert külső szemek mást láthatnak, lemérhető rajtuk a hatás. Együtt és egyénileg is zajlik a könyv fejlesztése szakmai alapon. Vannak határidők, addigra le kell adni az új verziókat, majd elolvassák újra és újra és véleményezik. Aztán a döntőbizottság dönt az adott film támogatásáról, sorsáról.

– Hogyan élte meg a sokadszori „visszadobást”?

– Ma csak így lehet itt filmet csinálni, hiszen egyablakos a rendszer. De nem politizálni akarok, hanem filmet csinálni. Annyira, hogy évente írtunk egy forgatókönyvet, így van két másik a Filmalapnál és otthon még három különböző könyv.

– Hogyan viszonyul egy cannes-i vagy filmszemlés elismeréshez?

– Mindig jó érzés, ha az ember fejét megsimogatják, de úgyis a közönség dönt. A kritikák nekem fontosak, el is olvasom őket. Hálás vagyok, ha valaki időt és energiát fektet abba, hogy megírja a véleményét arról, amiben nekem több évem van. De nekem az a legfontosabb, hogy működjön a film, mindegy, hogy Ózdon, Cannes-ban vagy a Filmszemlén. A nagy fesztiválok díjai a következő film elkészítésében segítenek, így lehet bejutni potens producerekhez.

– Olyan filmeket csinál, mint amilyeneket nézőként szeret?

– Olyan filmet csinálok, ami munkát követel a nézőtől, értékekkel rendelkezik, minőségi a kivitelezése és szórakoztat is. Azokat a filmeket akarom megcsinálni, amelyek nagy felületen tudnak találkozni a nézőkkel, de benne vannak a szerzői gondolatok, újítások is. Lehet olyan szerzői filmet csinálni, ami kikapcsol, szórakoztat, de benned marad és vissza tudsz rá gondolni, ezek maradnak meg a filmtörténetben. A Keresztapa tudja ezt, vagy a Makk-féle Szerelem is figyelembe veszi a nézőt, nem nehéz nézni, de van mondandója.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!