Vajon tényleg kiszorítja Harry Potter a János vitézt, amiért jelentős változásokra van szükség a Nemzeti Alaptantervben? A püspökladányi tanévnyitón elhangzottak alapján Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára szerint a probléma létezik. Hogy mi is lássuk a nemzeti műveltség eme „felborulását”, szakértőkhöz fordultunk.

 
Harry Potter vs. János Vitéz

 Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke eleve hamisnak tartja a szembeállítást, hiszen „szó sincs arról, hogy kiszorulna a János vitéz a tananyagból vagy a nemzeti műveltségből. Az államtitkár nyitott kapukat dönget, mert Petőfi művét ma is szívesen tanítják és tanulják, s nem csak azért, mert nemzeti kultúrát közvetít, hanem mert szellemes, izgalmas olvasmány is.

Mi több, a János vitéznek a Harry Potterrel még közös nevezője is van: az átlépés a hétköznapok világából a fantasztikumba.” A példa azért sem szerencsés, mert a Harry Potter-láz alábbhagyott, most már inkább Stephenie Meyert olvasnak a diákok. A gond egyáltalán nem az, hogy az iskolai tananyagban nagyobb teret nyert a külföldi populáris irodalom, hanem hogy a gyerekek nem olvasnak eleget. Egy népszerű mű, mint a Harry Potter beemelése a tantervbe viszont abban segíthet, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást, és megtanulják, mit lehet kezdeni egy vastagabb könyvvel, akár egy Jókaivagy Mikszáth-nagyregénnyel is. Arató éppen ezért most is tanítja a Harry Pottert az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában. Mivel még nem lehet tudni, milyen konkrétumokat tartalmaz majd az új Nemzeti Alaptanterv (NAT), Hoffmann Rózsa kijelentését inkább metaforaként lehet értelmezni, hogy a szociálliberális oktatáspolitika szabályozatlanságával és rendetlenségével szemben most a szabályozottság és a rend korszaka következik. „Bár Hoffmannak abban igaza van, hogy a NAT hangsúlya a kompetenciafejlesztés irányába tolódott az ismeretközvetítés rovására, a gyakorlatban azonban nem történt radikális változás, ezért nincs is szükség ellenkező irányú változtatásra” – mondja a Magyartanárok Egyesületének elnöke. Ugyanakkor Arató szerint is jogos talán az az igény, hogy a NAT műlistával egészüljön ki. Szerinte rugalmas kötelezőolvasmány-listára lenne szükség, amely kellően szellős, a hagyományos kötelező olvasmányok mellett teret enged a diákok és a tanár megegyezésén, megbeszélésén alapuló olvasmányoknak. Másrészt olyanra, amely kötelezően választható elemeket tartalmaz. Harmadrészt olyanra, amely bizonyos szerzőket és műveket nem adott évfolyamokra, hanem hosszabb tanítási szakaszokra ír elő. Az ilyen műlista adhatná a nemzeti (iskolai) kánont, a műveltség közös halmazát, ugyanakkor nem írná elő a kerettantervek, a tanítási programok fejlesztési logikáját, uniformizált tananyagelrendezési elvét. Amúgy is nagy a tehetetlenségi nyomaték az iskolákban, emiatt a 7. osztálytól lényegében kizárólag a kronológia határozza meg az olvasmányanyagot. Legyen a gyerekeknek is joguk javasolni olvasmányokat, amelyekkel a tanár az órái egy részén foglalkozna! Például hogy közösen megnézzék, miért hatnak egyes népszerű olvasmányok, vagy milyen klasszikusokat lehet ezek segítségével újraolvasni. A jelenleg oly népszerű vámpírregények például a nagy szentimentális és romantikus regényekre jellemző, ma már régiesnek tűnő érzelmi problémákat – például a beteljesülhetetlen szerelmet – teszik megtárgyalhatóvá, ráadásul megszólaltatnak egy sor, a kamaszok számára fontos dolgot, mint amilyen a szexualitástól való félelem és a szexuális vágyakozás izgalma közötti feszültség. Meyer könyveit, a Kossuth-díjas Rakovszky Zsuzsa fordította, ezért is érdemes lehet figyelni rájuk.” Győri János sem tartja a helyzetet kritikusnak. Megfelelő módszerekkel integrálni lehet a tananyagba az új, a tanulók igényeihez igazodó olvasmányokat, ezzel fel lehet ébreszteni az olvasás iránti igényt, szerethetővé tenni az irodalmat. A Magyar Olvasótársaság elnöke szerint a problémát inkább a jövedelmi különbségek növekedése jelenti. Míg a középosztálybeli gyerekekről elmondható, hogy olvasnak, a hátrányos helyzetű családok jelentős részében különösen kevés könyv kerül a fiatalok kezébe. A hétkötetes Harry Potterhez hasonló, folytatásokra épülő, könnyebb nyelvezetű és hangvételű művek állandóságot, biztonságérzetet nyújtanak olvasóiknak – akárcsak a teleregények, a beléjük feledkező időskorúaknak. Győri szerint is az a fontos, hogy megszerettessük az olvasást, a könyvet és a betűt a gyerekekkel, ehhez pedig szükséges, hogy az ő olvasási igényeikhez is igazodjunk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a modern, populáris irodalmat sem, hiszen az ő életüknek ez éppoly szerves része, mint akár a János vitéz – érvelt a pedagógus.

 „A sok vén szipirtyó benn csakugy hemzsegett.

Hánytak a nagy üstbe békát, patkány-fejet,
Akasztófa tövén nőtt füvet, virágot,
Macskafarkat, kígyót, emberkoponyákat.”
(Részlet a János vitézből)
 
„Ő is ugyanilyen levelet kapott, ő is elment abba a… abba az »iskolába«. Aztán minden vakációkor békákkal a zsebében jött haza, és patkánnyá változtatta a teáscsészéket!”
(Részlet a Harry Potterből)
Címkék: Raúl, Raúl, Raúl, MSZMP

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!