Monory Mész András a nyolcvanas években forgatott a tököli börtönben. Filmjének főszereplői fiatalkorú fiúk, gyilkosságért ülnek. A Bebukottak 1985-ben Torinóban díjat nyert, itthon betiltották. A film folytatását egy fiatal rendező, Gerő Marcell készítette el: harminc évvel a történtek után arra vállalkozott, felkeresi a filmben szereplőket.
A találkozások eredménye A Káin gyermekei című dokumentumfilm.
Pali édesapját lőtte le tizenöt évesen, Gabesz intézeti nevelőtanárát szúrta le, Zsolt pedig egyik barátját. Mára mindhárman középkorú férfiak, a társadalom kitaszítottjaiként élik mindennapjaikat. Pedig a börtönben még egészen más életet terveztek, mint ami végül osztályrészükké vált. Hajléktalanként, munkanélküliként tengetik életüket.
Mert bár büntetésüket leülték, tettük nem vált semmissé. Még ha a gyilkosság pillanatában meg is bánták – a múlt béklyóit nem vethetik le magukról. Mert akit a társadalom bűnözőnek bélyegez, az az is marad – hangzik el a film egyik szereplőjének szájából.
A Káin gyermekei nem ítélkezve, nem szánalmat keltve mutatja be a három férfi és családja életútját – mert igen, a múlt nem csak az elkövető életére nyomja rá bélyegét –, mégis, akaratlanul is megsajnáljuk őket. Az emberi lélek mélységeibe enged betekintést a film, olyan sorsokat mutat meg, amelyeket látva nem tudjuk elengedni a gondolatot: mire predesztinálja az embert a család, az életkörülmények, amelybe született. A bűnök feloldozása pedig legalább olyan nehéz feladat, mint összetört linóleum darabkáit ismét egymásba illeszteni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!