Nők a mikrofon mögött - Swing. Bálint Orsolya filmkritikája.
A Valami Amerika óta nem készült ilyen pompás magyar vígjáték, amely valamennyi korosztályt el tudja szórakoztatni, roppant szerethetőek a szereplői, kellemesen önirónikus, mégis életigenlő a története, remek a humora, a legkitűnőbb színészeink – régi, kedves és új arcok egyaránt – játszanak benne, ráadásul még a zenéje is isteni.
Bár nem csak a női közönség élvezheti, Fazekas Csaba filmje elsősorban az elbűvölő, tehetséges, törékeny, mégis nagyon erős, cserfes, jó kedélyű, szenvedélyes és kicsit lökött nőkről szól.
A négy generációt képviselő, négy kivételes nő – Törőcsik Franciska, Ónodi Eszter, Csákányi Eszter és a mentorukat alakító Törőcsik Mari – olykor bármin hajba kap, máskor a legösszetartóbb barátnők. Különleges sorsközösségüket összekovácsolja, hogy így vagy úgy csalódtak a férfiakban, épp önmagukhoz próbálnak visszatalálni, nincs egy vasuk se, és mindenük az éneklés. Mivel szólóénekesnőkkel tele a padlás, úgy döntenek, együtt próbálnak szerencsét a „sóbizniszben”. Segítségükre van egy transzvesztita előadóművész (a fergeteges Kulka János), és menedzserük (az új magyar Mr. Darcy, Mészáros Béla), akik nem ijednek meg a feladattól, hogy profi dívákat faragjanak a haknizenekarnak indult Swing Angelsből.
A színpadi jelenetek vérforralóan dögösek és látványosak (Lakatos Márk színpompás és glamúros kosztümjeivel), de eközben sem feledkezünk meg arról, hogy drukkoljunk a „lányoknak”, hogy a szívügyeik is kibogozódjanak. Az utolsó pillanatig tartogatnak meglepetéseket, és még ha nem is mindegyiküknek a nagy szerelem a happy end, feldobott hangulatban, szélesen mosolyogva léphetünk ki a moziból.
Legszívesebben rögtön újranéznénk a filmet, már csak a csodás balatoni naplementék és fülledt, ígérettel teli nyáréjszakák miatt is, amelyeknél decembertájt nincs is jobb lélekmelegítő.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!