Elképesztő a hír, már ha igaz: nőnemű embrionális őssejtekből emberi hímivarsejteket állítottak elő brit kutatók. Mintha Robert Merle Védett férfiak című regénye víziójának – fogyatkozik a férfinép – a folytatását idézné fel az [origo] cikke: nélkülözhetővé válhatnak a férfiak és „a leszbikus pároknak is lehet majd saját, vér szerinti gyerekük a jövőben”. Mit szólnak ehhez a feministák? És a bioetikusok?
S mit mond a genetika szakembere?
A hír margójára még annyit: ezt a kását sem eszik forrón. A Newcastle-i Egyetem egérkísérletei, s a férfi csontvelősejtekből előállított primitív hímivarsejtek után most ott tartanak, hogy az előzetes bejelentés szerint (mert az eredményt még nem ismertették a szaklapok) nőnemű embrióból vett őssejtből is sikerült kezdetleges hímivarsejtet „produkálni”. Ám a megtermékenyítésre alkalmas, érett spermiumok előállítása még várat magára. És ehhez a szakma kétkedői szerint nélkülözhetetlenek a férfiak Y kromoszómájának génjei. De azért játsszunk csak el a gondolattal!
– Mi, bioetikusok reméljük, hogy ez csak egy kísérleti stádiumban lévő próbálkozás és azt is, hogy talán maga a természet szab gátat még időben a folytatásnak, ha jogilag nem lehet meggátolni az ilyen természetellenes folyamatokat – mondja dr. Blaskovich Erzsébet, a Magyar Bioetikai Társaság alelnöke. – A természet a klónozást is keretek közé szorította, zömmel életképtelen klónok születnek.
A hasonló gén- és embriókísérletekben, ha megfogan, életben marad az embrió és meg is születik az utód, akkor is többnyire beteg. Ezért remélem, hogy ez a próbálkozás csak a tudományos kísérletezés egyik érdekességeként marad emlékezetes. Nem hiszem, hogy emiatt félelmet kellene éreznünk az emberiség jövőjét illetően. Egyébként szomorú, de beleillik a sorba, amelyik arról szól, hogy az ember szeretné kivenni a teremtést a Jóisten kezéből. Hiszem, hogy ugyanúgy kudarcra van ítélve, mint a korábbiak. A bioetika mindenkire érvényes, így abban is bízom, hogy ennek a próbálkozásnak – a természet és az istenképiség elleni újabb ördögi játszmának – is jogi keretet szab majd az emberiség.
– A tudományos fejlődésben nagyon sok az olyan újdonság, amit nem tud elfogadni a mai társadalom zöme – vélekedik Alföldi Andrea történész, a Baloldali Feminista Hálózat vezetője. – S az is tény, hogy amit a tudomány fejlődése hoz, az nagyon ritkán épül be azonnal az emberek életébe, többnyire hosszú a folyamat. Pláne, ha etikailag aggályos az ügy – ez például a számomra egyfajta klónozásnak tűnik –, mert akkor nagy viták kísérhetik és lassíthatják a beépülést. Ha a többségi társadalom elfogadná, hogy leszbikus pároknak is lehessen „vér szerinti” gyermeke, és ha ez megoldható lenne, valószínűleg akkor is csak nagyon kevesen élnének a lehetőséggel. A nők túlnyomó része is heteroszexuális, és férfit képzel apának; talán egy-egy kirívó eset fordulna elő. A férfiakat nem lehet a „partvonalra” küldeni és azt mondani: ha két nőnek is foganhat közös gyermeke, akkor már sem rájuk, sem a génjeikre nem lesz szükség. A feministák többsége nem radikális, és ilyesmit nem is gondol, mert nem férfigyűlölő. Csak egyenlőséget akar. Másrészt viszont minden emberi életért ki kell állni. Ha ebből az egészből lesz egyszer valami, és a társadalom többsége is elfogadja, hogy a leszbikus párok élhessenek egy ilyen lehetőséggel, akkor azt gondolom: miért ne? Miért ne lehetnének ők ebből a szempontból is egyenlők?
Falus András professzor, a SOTE Genetikai Intézetének igazgatója a kérésünkre mindössze annyit fűz a hírhez kommentár gyanánt: – Úgy gondolom, az embrionális őssejtkutatás ma még nem áll azon a szinten, hogy a cikkben foglaltakat ne tartanánk fantazmagóriának. Amúgy, szerencsére, sok minden elvben megvalósítható, amit az ember, értelmére, lelkiismeretére, világnézetére hallgatva mégsem hajt végre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
