Nőnek lenni Hollywoodban nehéz. Szép nőnek lenni még nehezebb. Szép nőnek és rendezőnek lenni pedig elképzelhetetlenül hatalmas kihívás. Főleg, ha a szakmai cinikusok még azt is hozzáteszik, hogy Kathryn Bigelow csak azért nyert Oscart, hogy Hollywood borsot törjön volt férje, James Cameron orra alá.
Bigelow életét csöppet nem könnyítette meg, hogy A bombák földjén maga mögé utasította az Avatart. Sőt. Amikor híre jött, hogy következő filmjével Oszama bin Laden nyomába ered, a kajánkodók még jobban elvigyorodtak. Bigelow és forgatókönyvíró partnere, Mark Boal nyakig ült a film előkészítésében, amikor bin Ladent megtalálta a CIA. Ezzel a film szüzséje is megfordult, a forgatás csúszott, vagyis minden átok Bigelow-ra zúdult, ami egy filmest érhet. A Zero Dark Thirty mégis elkészült és bár sok politikai kérdőjellel illeti a média, az amerikai filmkritikus- szövetségek túlnyomó része szerint 2012 legjobb alkotása lett.
– Milyen az, amikor a történelem átírja a forgatókönyvet?
– Eredetileg arról akartunk filmet csinálni, hogyan próbálták az amerikaiak megtalálni bin Ladent 2001-ben a Tora Bora hegységben. Már majdnem kész volt a forgatókönyv, amikor megtalálták és megölték bin Ladent. Törtük a fejünket, hogy lépjünk tovább, és arra jutottunk, hogy amiért eredetileg meg akartuk csinálni ezt a filmet, azt a történelem nem írta felül, mert minket nem az akció érdekelt, hanem azok az emberek, akik részt vettek ebben a hihetetlen kalandban. És az foglalkoztatott, milyen pszichológiai rugóra jár az a nő, aki CIA-elemzőként bin Laden minden lépését követte, aki az életét szentelte ennek az ügynek. És mindezt úgy, hogy soha nem kap érte nyilvános elismerést, mert a munka természetéből adódik, hogy szigorúan bizalmas. Viszont neki köszönhetjük, hogy most itt ülünk és nyugodtan beszélgethetünk.
– Mekkora segítséget kapott a CIA-tól a filmhez?
– A bombák földjén-t, amely Irakról szól, jól fogadta az a szakmai-politikai kör, ahol ezekkel a dolgokkal foglalkoznak, így ennek a filmnek az előkészítéséhez is kellő segítséget kaptunk a különleges erőktől. Ennek a filmnek, pontosabban a film első verziójának kapcsán is sokat beszélgettünk olyanokkal, akik aktívan részt vesznek ilyen akciókban. Lehengerlőnek találtam ezeknek az embereknek a lélektani beállítottságát és a megkérdőjelezhetetlen elkötelezettségüket.
– Bárhol írnak erről a filmről, mindig megemlítik, hogy Kathryn Bigelow a „legtökösebb” rendezőnő Hollywoodban. Bosszantja, hogy a témaválasztásai miatt azt emelik ki, hogy nő és nem azt értékelik, hogy milyen rendező?
– Ehhez jobban kellene kívülről látnom magam… zavarba is hoz a kérdés. A mi szakmánkban azt hiszem, elengedhetetlenül fontos, hogy ha az orrodra csapják az ajtót, mássz be az ablakon. Ha nem tudsz Black Hawk helikoptert szerezni hajnali négykor, akkor nem szállsz le addig a telefonról, amíg nem intézed el. Nincs az a logisztikai akadály, amit nem tudsz elhárítani. Ha ezért tartanak tökös rendezőnőnek, azzal semmi bajom. De szívesebben beszélek ebben a kontextusban Mayáról, a film főhőséről, akit Jessica Chastain játszik, mert ha valaki, ő az, akibe egy csöpp félelem sem szorult.
– És hol van most ez a Maya?
– Ugyanott, ahol 2011-ben, a titkosszolgálatnál. Álnéven dolgozik.
– Tehát nyilván nem állt kötélnek és nem beszélt önökkel. Hogy lehetett így autentikus a figura és a sztori?
– Ez a film első kézből származó jelentéseken és beszámolókon alapul. Rengeteget olvastunk hozzá, hogy hitelesen tárjuk fel a történteket. Például 2003 és 2009 között nem szabályozták a foglyok helyzetét, sokukat kínozták, csak Obama ígérte meg a beszüntetését a beiktatása után. Nekünk, mint filmeseknek nem az volt a célunk, hogy ítéletet mondjunk a módszerekről, hanem hogy minél hitelesebben ábrázoljuk a dokumentált tényeket. Kellő tisztelettel és humanitással, de tárgyilagosan. Mindent úgy, ahogy történt. Mentesen mindenféle politikai elkötelezettségtől.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!