Színházi előadások, vetítések, kiállítások és koncertek mellett a kortárs tánc is kiemelt szerepet kap e héttől január 25-ig a Trafóban rendezett Nextfeszten, ahol az Y generáció, a fiatalabb alkotók munkáját ismerheti meg a közönség. A Timothy and the Things január 22-i, Schrödingerre várva című előadásában táncol ötödmagával Cuhorka Emese is. A koreográfus Fülöp Lászlóval 2010 óta dolgoznak együtt, 2014-ben elnyerték a legjobb kortárs koreográfiáért járó Lábán-díjat.
– Mi ihlette az előadást és kiknek ajánlanák?
Fülöp László: Házibuli, teniszmeccs, mindenki csak mondja a magáét, a szimpatikus állatok a vesztesek, verseny-de-kivel?, betagozódás, csoportos elszállás, kivonulás, bevonulás, közösségi táncoktatás, leválás, beragadás, a nagy leszámolás, na-azt-ne!, azt-megpláne- ne!, újraélesztés, küszködés, páratlan-páros, még több beragadás, passzolgatás, önjutalmazás, teljes hittel maximális használat, mindenki egyért, a goodbye-momentumok végtelenbe nyújtása.
Cuhorka Emese: Mindenkinek ajánljuk, aki szereti azt az érzelmi játszóteret, amit a színház felkínál. Aki szeret utazni az érzésein, gondolatain, egy biztonságos helyen érezheti magát különböző helyzetek magaslatán, vagy épp azonosulhat a másik szerencsétlenségével.
– Sokan tartanak az absztrakt nyelven kommunikáló kortárs táncelőadásoktól. Hogyan kapcsolódhatnak a darabhoz?
F. L.: Akik idáig eljöttek az előadásainkra, nem azt jelezték vissza, hogy ne értenék, amiket csinálunk. Szerintem könnyen befogadható előadások. Bár a cím kissé elbizonytalaníthat a mostani esetben, és tény, hogy nincs egy, a teljes darabon átívelő narratíva sem, de rengeteg mikrotörténet jelenik meg, különböző karakterrajzok, amik mind valahogy furcsán ismerősek.
C. E.: Nincsenek főszereplők, a sok kis történet sok kis hőse folyamatosan előtűnik és eltűnik. A darab nem kelti azt az illúziót, hogy a világ tempója megengedi, teret kapjon egy szereplő teljes motivációjának megismerése. Egy közösség pulzál az egyénektől, és ez a természetes működése felvet egy-egy problémakört magából, majd visszaszippantja önmagába.
– Miben különleges és mit nyújthat a nézőknek ma a kortárs tánc?
C. E.: Úgy hívom, amikor megyek a WestEndbe, a Nyugati sűrűjébe, vagy az Örs vezér térre, az IKEA hotdogos büféjébe, hogy találkoztam az igazi emberekkel. Olyan eleven sorsok, saját életük szereplői jönnek szembe velem, akik átérezhetőek minden apró részletükből. Ilyen kérdéseknél ők szoktak eszembe jutni. Nagyon izgalmas kérdés, hogy tudni kell-e látni a színházat, szoktatni kell-e, kell-e hozzá speciális érzékenység, jutalmazza-e a társadalom azt az empátiát, belemerülést, aktivizálódást, ami az élményeinkhez kell. Hogyan hat önképünkre a sok rejtett visszajelzés arról, mi a sikeresség? Kommunikációnk bátorított része-e az érzelmeink megosztása?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!