Kincsem - Bálint Orsolya filmkritikája Mozgókép rovatunkban.
Hollywoodban is csak kevesen tudtak volna szórakoztatóbb, egyszerre kalandos, kosztümösromantikus és torokszorító versenysportfilmet készíteni a magyar csodaló történetéből, mint amit Herendi Gábor alkotott.
Minden idők legdrágább magyar filmje a nagyközönségnek, és nem a filmínyenceknek szól, de arra aligha fanyaloghatnánk, hogy ne lenne színvonalas, vérprofi filmes munka a gigászi költségvetés mögött.
Herendi és forgatókönyvíró társa, Hegedűs Bálint lazán bántak a tényekkel, de semmilyen veszteséget nem érezhetünk, amiért a történet kerekségét, drámaiságát, filmszerűségét helyezték előbbre a történelmi hűségnél. Lehet ebben mítoszképzési igény, nemzetibüszkeség-dagasztás, hiszen Kincsem mindenben analógiája a magyarságnak: betörni nem, csak megszelídíteni lehet, vesztes pozícióból is előre viszi a féktelen győzni akarás, és mikor lefutja az osztrák von Oettingen báró lovát, az maga a ’48-as forradalom, csak véráldozatok nélkül. Egyben klasszikus Dávid és Góliát mese is, noha a rettegett Ferenc József császár itt inkább kisszerű, pákosztos, linzerfaló kényúr, mint könyörtelen főgonosz.
Finoman, a sorok közt bújtatva, de van benne kritika is: az öntörvényűség nem minden helyzetben visz előre, különösen, ha mást akar a ló, mint a gazdája, Blaskovich gróf (Nagy Ervin), aki eleinte a tökéletes magyar dzsentri, céltalanul és mélabúsan dorbézol, adósságot halmoz, a gyors meggazdagodást keresi, és nem is a hazafias fellángolás, hanem mint általában másoknál is, a szerelem indítja el személyiségfejlődését, amitől elkezd felnőtt, felelősségteljes férfiként viselkedni. Ráadásul Herendi már korábban is épp ilyen stílusban készített filmeket, a Kincsem ezért sokkal inkább történelmi környezetbe ágyazott Valami Amerika, mint kijelölt célokra készült kurzusfilm.
A látványos, feszes sportpillanatok mellett átszövi a humor, pazar a filmzene, bámulatosak a kosztümök,
Nagy Ervin elegáns és elbűvölő,
akár egy vámpír, von Oettingen
báró lányával (Petrik
Andrea) pedig olyanok, mint
Rómeó és Júlia.
Idővel már kettőjüknek jobban is drukkolunk a kissé önismétlővé váló lóversenyeknél, mert nemzeti diadal meg szabadságharc ide vagy oda, a szerelmi beteljesülés még ennél is egyetemesebb emberi vágy és igény.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!