Nemcsak az alkotási folyamatokba kukkanthatunk bele a pénteken indult Design Hét Nyitott Stúdiói révén, de megismerhetjük a fiatal tehetségek motivációit is: megnyílnak előttünk a kreatív szakma legkülönbözőbb területeiről érkezett szakembereinek műhelyei.
A már negyedik éve megrendezett Nyitott Stúdiók programon eddig 44 műhelybe látogathattak el az alkalmazott dizájn iránt érdeklődők. Idén 14 helyszín csatlakozott a kezdeményezéshez, többek között fiatal divattervezők showroomjai, biciklisműhely, grafikai stúdiók, építésziroda és díszletraktár is megnyitja ajtajait a kíváncsiskodók számára. A helyszíneken járva kiderül, a kreatív ipar legjobb ötletei és a fiatalos dizájn leginkább családi házak kis műhelyeiben, városi bérházak pincéjében vagy emeleti lakásaiban születnek.
A Csajbringa műhely a XI. kerületben ékes példája annak, hogyan tudja két fiú megváltoztatni egy családi ház kis műhelyéből azt, amit a szép biciklikről gondolunk. Kádár Viktor és Erdő Zsolt 2010 óta rak össze kerékpárokat lányoknak. Akkor egy ismerősük szeretett volna a barátnőjének a 30. születésnapjára egy bringát ajándékozni, de a boltokban nem találtak megfelelőt, így kénytelenek voltak csinálni egyet. Határozott elképzelésük van arról, mi is a szép ebben a műfajban, elkötelezettek a klasszikus vonalú, ma már inkább retrónak gondolt vázak iránt. „Szerintünk a mountain bike-ok betörése, azaz a ’90-es évek óta nincsenek szép biciklik. Nagyon egyszerű lenne nem elcsúfítani őket, de nem bírják megállni, hogy ne rakjanak rá hülye feliratokat randa tipográfiával” – mondja Viktor. A lányokat persze leginkább a színek hozzák lázba, amit ők választhatnak ki, de a bringák alkatrészei is újak és a legjobb minőségűek. A fiúk először használt alkatrészekből készítették a kétkerekűeket, de hamar rájöttek, hogy sem a minőség, sem a ráfordított munkaórák miatt nem éri meg a felújítással próbálkozni. „Semmiben nem különbözünk a nagy magyar gyártóktól, ők ugyanúgy csak összerakják a bicikliket a kész alkatrészekből” – mondják. A bringákat Zsolt szereli össze a kis műhelyben, mindegyiket kézzel és nagy odafigyeléssel, ebbe a folyamatba pillanthatnak majd be azok, akik ellátogatnak hozzájuk. Mint elmondták, az ő ajtajuk mindig nyitva áll. A csajbringa jó példa, hogyan tud egy véletlenül született hobbivállalkozás kitölteni egy piaci rést, és a mai kor technológiai tudását kombinálni a ’80-as évek formáival.
Hasonlóan elkötelezett a szépség iránt Ducsai Judit, aki textiltervezőként alapította meg saját márkáját, és műhelyében táskák és kiegészítők születnek, szintén nagy odafigyeléssel, kézzel. Az utóbbi évtizedekben nemcsak a tömeggyártott biciklikre, de az egy szezonban használatos műbőr táskára is rákaptak az emberek, pedig egy minőségi alapanyagokból készített, szép, egyedi darab hoszszú évekig szolgálhat minket. Judit a kombinálható vagy akár kibővíthető textil- és bőrtáskák mellett újabban ipari filcből is készít kiegészítőket, gyerekek számára is. A tip-top műhelyben csak a varrógépek és a félkész táskák emlékeztetnek a munkára, ami itt nap mint nap folyik, de a fürdőszobába lépve meglátjuk, hogyan formálja Judit a vastag filcet, amely forró vízben megpuhul és alakíthatóvá válik. Az anyagok nagy, egyedileg gyártott kaptafákra szögelve nyerik el végleges kinézetüket, a táskák formáját adva. Judit azt tervezi, a hozzá látogatók megtervezhetik álmaik táskáját, és megnézhetik, hogyan készülnek a kiegészítők, amelyek garantáltan nem jönnek szembe az utcán. Szerinte bár a WAMP-szerű (Vasárnapi Művészeti Piac) kezdeményezések egyre közelebb viszik az emberekhez a mindennapi dizájnt, az iparművészeknek még mindig nincs könnyű dolga, az emberek nagy része még mindig a nem is sokkal olcsóbb, viszont kevésbé tartós tömegtermékeket választja.
Az egyes műhelyek csak egy-két napra nyílnak meg a kíváncsiskodók előtt, úgyhogy érdemes előre megtervezni, hova szeretnénk eljutni. A Nyitott Stúdiók közül mindenki megtalálhatja, ami az érdeklődésének leginkább megfelel. Például a PropClub, a jelenleg legsikeresebb hazai filmesés színházi látványtervezéssel, filmes kellékekkel, berendezéssel és belsőépítészettel foglalkozó csapat hatalmas pinceraktárát, ahol többek között a világszerte sikerrel futó Borgiák sorozat reneszánsz díszletei is megszülettek.
De meg lehet majd lesni például Szabó Andrást, művésznevén Emil Goodmant is, aki az animációs filmek látványvilágát teljesen újraértelmező technikával készíti filmjeit, vagy Gáspár Györgyöt, aki üvegöntéssel, ragasztással és csiszolással hozza létre egészen egyedi üvegszobrait.
A látogatható stúdiókat az elhivatottság, a lelkesedés, a világmegváltó lendület és az újszerű ötletek kötik össze, és nem túlzás azt mondani, igazi műhelytitkokat leplezhetünk majd le, ha meglátogatjuk őket.
A Nyitott Stúdiók programjairól a www. designhet.hu honlapon tájékozódhatnak.
Élj lassabban!
Valamikor 1986-ban egy olasz ökogasztronómus, bizonyos Carlo Petrini kezdeményezésére az egészségtelen, műanyag ízű gyorséttermi divattal szemben megszületett az úgynevezett Slow Food mozgalom. A kezdő lökést egy római McDonald’s étterem megnyitása adta: a helyiek, vendéglátósok és szimpatizánsok, hatalmas tál főtt tésztákkal vonultak ki az utcára, imitt-amott letelepedtek, élvezettel, egyenként szippantották be a spagettiszálakat, s közben egymást túlharsogva skandálták: nem kérünk a villámhamburgerekből és rapid sült krumplikból! A lassú, komótos étkezést és a helyi termékekre épülő lakmározást hirdető mozgalomból pillanatok alatt világméretű divat lett, s az étkezési szokások dédanyáink korát célba vevő reformjára az életet, a mozgást, a munkát és történetesen a dizájnt is „lassító” hajtások nőttek. A Slow Dizájn fogalmát először a brit dizájntörténész, művészeti író és tanár, Alistair Fuad-Luke használta 2002-ben – írásában arról értekezett, hogy a formatervezés miként járulhat hozzá a mostaninál egy fokkal fenntarthatóbb, élvezetesebb és élhetőbb életforma kialakításához. Az azóta eltelt tíz évben egyfelől már nagyon sok minden történt slowdesign-fronton, ugyanakkor – nálunk például – még mindig van miért ismételni az egyre közhelyesedő jó tanácsokat: lassíts, töltsd meg az életedet tartalommal és mélységgel, s mondj nemet a képtelen ütemben zajló fogyasztásra!
A Design Hét Budapest programjai és kiállításai, hogy megfelelő módon szemléltessék az életérzés lényegét, alaposan rálépnek a fékre, és lassított üzemmódban járják körül a Slow Design olyan alapvető témaköreit, mint például a „csináld magad!”-kezdeményezések, az újrahasznosítás, az ökodizájn vagy a városi kerékpározás formai lehetőségei.
A programsorozat talán legemblematikusabb „mutatványa” az idei díszvendég, Finnország zászlóshajósa, a Helsinkitől mintegy 100 km-re található Fiskars Village látványos bemutatkozó tárlata lesz, mely fotókkal, az időtállóság és a funkcionalitás jegyében készített tárgyakkal és helyi finomságokkal illusztrálja, hogyan is működik egy valódi, mostanra nemzetközi hírnevet szerzett dizájnfalu. Fiskars Village – miután az eredetileg ott székelő, narancssárga ollóiról híres cég műhelyeit kinőve odébb költözött – egy elnéptelenedett kis vidéki településből nőtte ki magát Európa egyetlen dizájnfalujává. Az egykori munkáslakásokba művészek költöztek – a ’90-es évek eleje óta mintegy 120-an –, és egy a helyi kézműveseket, iparművészeket és dizájnereket tömörítő közösséget alapítottak. Az elhagyott műhelyek megteltek élettel, a házakat felújították, kiállítóterek jöttek létre, s a Slow Life értékeket képviselő művészfalut felfedezte a finn társadalom és a nagyvilág. A dizájnfesztivál kapcsán szervezett programokon keresztül az amúgy szó szerint festőien szép település nemcsak iparművészeti és dizájn értékeit mutatja be a közönségnek, de a szintén „slow” gasztrokultúrájába is enged némi bepillantást, belekóstolást.
(Csejtei Orsolya)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!