Az Óbudai temetőben vasárnap délben vesznek végső búcsút a nagy 9-estől, a hétfő hajnalban, hetvenéves korában elhunyt Albert Flóriántól. A 75-szörös válogatott, aranylabdás futballista kilenc ragyogó meccsét idézzük fel a ki tudja, hány közül.

Ritka pillanat: az ellenfél felülkerekedett Alberten. A meccset azért a Fradi nyerte (FTC-Honvéd 1-0), 1968. Népstadion

- – Kép 1/7

1959. október 11.: Jugoszlávia–Magyarország 2-4. Az ifjúsági válogatottak belgrádi előmérkőzésén (1-3) Farkas János, a nagyok meccsén a szintén ifi korú Albert Flórián ért el mesterhármast. Beara, a házigazdák kapusa a hatvanadik válogatottságát ünnepelte – volna, ha a műsorközlő nem mondja be újra és újra: Albert, Albert, Albert…

1959. november 8.: Magyarország–NSZK 4-3. Az ifjú felfedezett ezúttal „csak” egy gólt szerzett, de milyet! Íme, a korabeli leírás: „A tizennyolc éves, rendkívül technikás középcsatár olyan, mint a zseblámpa: sokáig lapul, aztán egyik pillanatról a másikra kigyullad. A center kényelmesen sétál a pálya közepén, majd hirtelen nekiiramodik, szinte kontúrjai vannak, amint jobbra-balra hajlékonyan imbolyog, miközben a lába mágnesként vonzza a labdát, az őt szerelni igyekvő játékosok pedig egymás után dőlnek ki mellőle.”

1960. május 22.: Magyarország–Anglia 2-0. A Daily Telegraph szomorúan állapította meg, hogy „Angliának nem volt válasza Albert góljaira”. A második előtt a cselművész „úgy kerülgette a brit labdarúgókat, mint a síelőfenomén Toni Sailer a kapukat a műlesikló-versenyeken”.

1962. május 31.: Magyarország–Anglia 2-1. A szigetországiak megint nem bírtak vele… A chilei vb-n, 1-1-nél a felezővonal közeléből elindult, és – szokás szerint – mindenkit kicselezve a hálóba gurított. A BBC rádióadása a messzi Rancaguából többször is megszakadt, ennél a gólnál azonban zavartalan volt az adás. Az angol szurkolók meg azt mondták: „Bár ezt se hallottuk volna!”

1962. június 3.: Magyarország–Bulgária 6-1. Az újabb vb-meccsen Albert hat perc alatt két gólt ért el, majd a második félidőben harmadszor is beköszönt. Négy évvel később, a dánok elleni 6-0 alkalmával a szünetig (5-0) szintén kettőnél tartott, de a folytatásban már nem jelentkezett. Illovszky Rudolf szövetségi kapitány dohogott is: „Csak az első félidős játékával vagyok elégedett.”

1966. július 15.: Magyarország–Brazília 3-1. A feledhetetlen liverpooli bemutató után – Farkassal együtt – 10-es osztályzatot kapott az angol újságíróktól, mivel valóban felülmúlhatatlanul játszott. Pelé nem szerepelt, de az Il Messaggero című olasz lap azt írta: „Ha tizenegy Pelé van a pályán, akkor is a magyarok nyernek.” Király nem volt, Császár annál inkább…

1967. április 16.: FTC–Újpest 3-0. „Albert újra karmesterként dirigált” – írta az újság a kettős rangadó délutáni mérkőzéséről (az estin a Vasas 1-0-ra nyert a Honvéd ellen). A Népstadionban 76 ezer néző ámult a center tizenhat méteres, szédítő gólján – a labda a felső lécről pattant be –, és még Marschall, a derbi osztrák játékvezetője is tudta, ki az igazi marsall…

1968. november 6.: Brazília–Világ­válo­gatott 2-1. Rióban négy magyar – Albert, Farkas, Novák Dezső, Szűcs Lajos – szerepelt a FIFA All Star csapatában, melynek gólját I. Flórián szerezte. Erről a találkozóról az akkor már aranylabdás virtuóz mindig azt mondta: „Soha ennyi extraklasszist nem láttam egyszerre a pályán.”

1969. május 25.: Magyarország–Csehszlovákia 2-0. A vb-selejtező második félidejében, 1-0-nál „jöttek a csehszlovákok”, de az utolsó előtti percben Albert – nagyszerű fejessel – megnyugtatta mind a nyolcvanezer nézőt. Három héttel később Engedahl dán kapus olyan durván „elintézte” a legendás középcsatárt, hogy több bámulatos Albert-gól a válogatottban már nem esett. A centernek azért nem csupán kilenc: kilencszázkilencvenkilenc lenyűgöző alakítása is örökre megmarad…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!