Nagy lábon élő zsonglőrök

Netán érzelmi kötődésből, presztízsből, vagy csupán hobbiból? Többféle válasz létezik. A tulajdonos például más vállalkozásain keresztül próbálhatja visszanyerni a pénzét, felhasználva futballklubja imázsát egyéb cégei népszerűsítésére. A topklubok által nyújtott marketingérték ugyanis jóval nagyobb, mint amekkora az üzemeltetésükből fakadó veszteség. Általában nem egyetlen dúsgazdag ember kezében futnak össze a szálak. A holland PSV-nél a Philips, az orosz Zenit esetében a Gazprom az anyavállalat, de előfordul, hogy a klub saját vezetője személyes (politikai) érdekeit szolgálja – többek szerint így válhatott például Berlusconi a Fininvest és az AC Milan elnökéből olasz miniszterelnökké.

Az idén az UEFA 53 tagországából, 650 klubnak vizsgálta meg a pénzügyi helyzetét. Kiderült, hogy az élcsapatok több mint fele veszteségesen működik, 28 százalékuknál pedig aggasztónak találták a kiadások és bevételek közötti különbséget.
Egyetlen olyan elit futballklub van a világon, amely évről évre komoly nyereséget termel: a Manchester United. Bár 1999-ben az angol kormány megakadályozta, hogy Rupert Murdoch médiamogul felvásárolja a csapatot, hat évvel később Malcolm Glazer potom egymilliárd euróért megszerezte a részvények nagy részét. Az amerikaiak persze hitelből költekeztek, de az adósság nem az MU, hanem a Glazerek tulajdonában lévő Red Football Ltd. vállát nyomja.

Az Arsenal részvényeinek több, mint 60 százaléka szintén amerikai kézben van. Stan Kroenke az MLS-es Colorado Rapids labdarúgó-, az NBA-s Denver Nuggets kosárlabda- és az NHL-es Colorado Avalanche jégkorongcsapatát is magáénak tudhatja. Az Ágyúsok tetemes adósságot halmoztak fel, de nem sztárigazolások miatt, hanem stadionjukat újították fel, amelyre csaknem félmilliárd eurót költöttek.

Az igazi nagypályások mégis London nyugati részén élnek. 2003 nyarán vásárolta meg a Chelsea-t Roman Abramovich, orosz milliárdos. Abramovics, az egykori csukcsföldi árvagyerek, a Szovjetunió végnapjaiban állítólag kétes olajüzletekkel tett szert hatalmas vagyonra (a Forbes magazin szerint tavaly 11,2 milliárd dollárból költekezhetett). Érkezésével egy csapásra megoldódtak az anyagi gondok, és az adósság törlesztése mellett jó néhány sztárjátékost is igazolt (első körben 200 millió euróért). Második évében 156 millióért bővített keretet és bónuszként Londonba csábította José Mourinhót. Költekezése felvitte az árakat, a Premier League erőviszonyai alaposan átrendeződtek.

Természetes, hogy tulajdonosváltásnál sok új játékos tűnik fel egy csapatnál, de az a nem hétköznapi, hogy szinte a teljes keret kicserélődik.

A Manchester City csapatával éppen ez történt. 2008-ban megvette a klubot az Abu Dhabi United Group, vagyis Manszúr sejk, aki azóta több mint 400 millió euróért vett futballistákat. A sejk előtti érának már csak Micah Richards és Joe Hart kapus állítanak emléket. Ami az eredményeket illeti, eddig csupán egy FA-kupára futotta az arab vagyonból. A sejknek azonban 18 fiútestvére van, így ha mindegyiküket meglepi kedvenc játékosával, bezsebelhet még néhány trófeát.

Rossz hír azonban a féktelen költekezőknek, hogy az UEFA a 2013/2014-es szezontól csak nyereséges csapatok indulását engedélyezi a nemzetközi kupaporondon. Szerintük ugyanis csak stabilan működő klubokkal lehet jövője a futballnak.

Stabilan is lehet azonban nagy lábon élni: a Real Madrid az elmúlt évtizedben egymilliárd eurót áldozott játékosvásárlásra. Kaká és Cristiano Ronaldo megszerzéséhez például a régi-új elnök, Florentino Pérez összesen 153 millió eurós hitelt vett fel a Caja Madrid, valamint a Santander bankoktól. A spanyol Marca című lap úgy tudja, a tévéközvetítésekből befolyó 600 millió euró fedezni képes a nagybevásárlások költségeit. A Real Madrid azonban nem gazdasági társaság formájában működik, hanem civil egyesületként. Tulajdonos híján tehát nincs motivációjuk, hogy nyereségesek legyenek. Ennek ellenére a 2009/2010-es szezon végén a Királyiak 31 millió eurós adózás előtti nyereséget tudtak felmutatni. Ezzel az összes európai klubot vizsgálva a második helyen állnak, s csak az Arsenal 67 milliós profitja mögött maradnak le.

A katalán Barcelona ugyancsak a szurkolóké és a pártoló tagoké (socio), és szintén veszteséget termel. Mint a nyáron kiderült, a Barcanál még a fénymásolópatronokon is spórolnak: a színeseket fekete-fehérre cserélték a klub központjában, így 30 ezer eurót takarítanak meg. Idén szolidabb menüt rendelnek az ünnepi étkezésekhez (vagy egyáltalán nem esznek), és a testőrséget is megritkították. Érthető, hisz Rosell elnök 364 millió eurós adóssággal néz szembe. Ehhez jön még az a 270 millió, amelyet évente a játékosokra, edzőkre és a személyzetre pazarolnak. Ez éppen kétszer annyi, mint amennyit a Real Madrid szán hasonló célokra – és 30 millióval több, mint a német labdarúgó-bajnokság teljes fizetési kerete. Az FC Barcelona tehát a világ legtöbbet költő futballklubja.

(Á. D.)

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!