Angol tiltakozás ide, ausztrál nemtetszés oda, német fenntartások amoda – a világfutballt irányító FIFA döntnökei nem halasztották el a hétközi elnökválasztást, és 92 százaléknyi szavazattal megerősítették tisztében az 1998 óta regnáló Joseph Blattert.

 
Joseph Blatter (jobbról) fogadja a újraválasztás utáni gratulációkat

A végeredmény azt mutatja, hogy sem az ismétlődő korrupciógyanú, sem a hol burkolt, hol nyílt vádaskodások nem tudták a „blattertalanítás” irányába elmozdítani a többséget. A 75 éves svájci sportdiplomata újabb négy esztendőre kapott bizalmat. A szerdai szavazással zárult „FIFA-napok” nemzetközi sajtóvisszhangja alapvetően elutasítást tükröz, a kritikusabb média negatívan értékelte a változatlanságot. Főleg azt a diktatórikus magatartást tükröző lépést, amellyel a Blatter-tábor félreállította az elnök egyetlen ellenlábasát. A posztján ripsz-ropsz felfüggesztett, s villámgyorsan etikai eljárás alá vont, ily módon pedig az elnökválasztásból drasztikusan kizárt – a FIFA-kongresszusi voksolás színhelyére már be sem engedett – katari Mohamed Bin Hammam eltávolítását nehezményezte a világsajtónak még az a része is, amely nincs meggyőződve ugyan az ázsiai sportági szövetség immár csak ex-elnökének ártatlanságáról (sem), ám az ilyesfajta durva önkényeskedést elfogadhatatlannak tartja.

A zöm azonban nem akart változást, s mivel alighanem saját egyéni, önző célok és megfontolások is szerepet játszottak az egyszemélyes választási forgatókönyv elfogadásában, már a procedúra kezdetére minden biztosítva volt ahhoz, hogy csakis egyetlen végkifejlet lehessen. Pedig hát – biggyeszthetjük ide naivan – Blatter az elmúlt 13 év alatt több ízben is közel jutott ahhoz, hogy leváltsák, olykor nagyon is egyértelműnek tetsző, s amúgy másutt az érintettre nézve többnyire súlyos következményekkel járó pénzügyi manőverek, korrupciós esetek miatt. Ám valamennyit megúszta, még azt is, amikor az egykori FIFA-főtitkár, Michel Zen-Ruffinen hozta bukás közeli helyzetbe főnökét, csakhogy Blatter a kilencvenes évek végei slamasztikából is kimászott valahogy, s végül nem neki, hanem a korrupció és hivatali visszaélés egyébként megálló vádjait megfogalmazó főtitkárának kellett mennie…

„Teljes szívemből köszönöm a bizalmat. Négy évünk van, hogy együtt folytassuk az utunkat és elvégezzük a munkánkat. Örömmel tölt el, hogy ilyen összetartó és egységes a FIFA, mert így képesek leszünk pozitív irányba elindulni” – így beszélt trónra kerülése után a régi-új prezident. Aki hirtelenjében a reformer pózában számos újítás ígéretével ált elő, „hatalmas változásokkal” kecsegtetve az amúgy nyilván megifjodásra (is) váró szervezetet. Egyik nyilvánosságra hozott ötlete példának okáért úgy szólt, hogy a 88 éves amerikai ex-külügyminisztert, Henry Kissingert kéri fel főkorifeusnak a „bölcsek tanácsába”, mely testületet a FIFA-gondok feltárásának most meghirdetett céljával hív életre Blatter. Aki azt is a nagy nyitás keretében hirdette meg, hogy a jövőben ne a 24 tagú végrehajtó bizottság, hanem a teljes közgyűlés válasszon helyszínt a mindenkori vb-knek. Az újfajta demokratikus hatáskörbővítést azonban erőteljesen gyengíti, hogy a szűkebb vezérkarnak továbbra is megmaradna az első rostálás joga, vagyis ezután is a grémium mondja majd meg, hogy a teljes közgyűlés mely országok közül választhatja ki a győztest. Ennél fogva e téren is változatlanul bőven kínálkozik majd befolyásolási lehetőség, ha úgy tetszik: a világbajnokságok nem éppen legális megvásárolhatóságának az esélye – elvben feltétlenül – a jövőben is megmarad…

Blatter Louis Freeh-t az FBI egykori főnökét bízta meg a FIFA állítólagos korrupciós ügyeinek kivizsgálásával.

 

 

Joseph Blatter, az 1936. március 10-én Viege-ben született svájci sportvezető, sportdiplomata 1948 és 1971 között aktív labdarúgó volt. A lausanne-i egyetemen közgazdaságtanból diplomát szerzett. 1964-ben a Svájci Jégkorong Szövetség főtitkáraként tevékenykedett. 1968-tól a Longines óragyár PR-felelőse, később 1974-ig PR-igazgatója. A cég képviseletében részt vett a müncheni olimpiai játékokon. 1975 augusztusától a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség fejlesztési programjának vezetője, 1977-től technikai igazgató, 1981-től főtitkár, 1990-től a végrehajtó bizottság elnöke. 1998. június 8-án a FIFA elnökévé választották, majd 2002. május 29-én újabb négyéves megbízatást kapott. 2003-ban 2007-ig meghosszabbították mandátumát, ezt követően pedig – közfelkiáltással – másodszor is újraválasztották, 2011. június elsején ismét négy évre kapott bizalmat.

 

 

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség eddigi elnökei:

1904-1906: Robert Guérin (francia)
1906-1918: Daniel Burley Woolfall (angol)
1921-1954: Jules Rimet (francia)
1954-1955: Rodolphe William Seeldrayers (belga)
1955-1961: Arthur Drewry (angol)
1961-1974: Sir Stanley Rous (angol)
1974-1998: Joao Havelange (brazil)
1998-tól: Joseph Blatter (svájci)

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!