Hátrahagyni a barátokat

– A Davis-kupa rangja mára talán kissé megkopott. Ön hova helyezi a mostani sikert karrierjében?

– Számomra most ez a csúcspont. A Davis-kupa egy különleges esemény, ahol megmutathatom, mennyit ér nekem a nemzeti színekben játszani. Lehet, hogy nem egy ATP 1000-es verseny vagy egy Grand Slam, de nekem rengeteget jelent, hogy a szurkolókkal közösen értük el ezt a fantasztikus eredményt. Huszonkét éve nem volt ilyen Magyarországon. Én akkor hároméves voltam. Azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom a rangjáról.

– És akkor se volt túl idős, egész pontosan tizenöt éves, mikor külföldre, a stuttgarti First Line Akadémiára került.

– Ez rendkívül nagy lehetőség volt nekem, amit őszintén szólva nem is volt könnyű feldolgozni. Egy kollégiumban laktunk, alig találkoztam a szüleimmel, és a barátokat is fel kellett adni. Viszont minden adott volt az edzésekhez. Sokat köszönhetek az akadémiának, rengeteget tanultam, fejlődtem ott.

– Ha most lenne 15 éves, a karrierje érdekében újra a külföldre költözés mellett döntene, vagy változtak azóta annyit az itthoni viszonyok is, hogy megérné idehaza maradni?

– Szögezzük le, 15 évesen azért nem egyedül döntöttem, a szüleimmel és akkori menedzseremmel együtt szántuk rá magunkat erre a lépésre. Úgy látom, sokat fejlődtek itthon a körülmények, elkészült a Nemzeti Edzés Központ, és a szövetség minden támogatást megad az utánpótlásnak, hogy itthon is fel tudjanak készülni. Természetesen kellenek a külföldi edzőtáborok is, de összességében egy mai fiatal szerintem mindent meg tud kapni itthon, ami a profivá váláshoz szükséges.

– Apropó, profivá válás. Önt hány éves koráig támogatta a családja, és mikortól fedezték a kiadásokat a tornákon keresett összegek?

– A családom nem tudott sokáig támogatni, így a menedzserem, egyben családi jó barátunk, Joó György finanszírozta több évig az utazásaimat, edzéseimet. Persze közben a szövetségtől is megkaptam a maximális anyagi támogatást. Mindent egybevetve azt mondanám, el kell jutni a top 100 környékére ahhoz, hogy megtérüljenek a kiadások.

– Az oroszok elleni Davis-kupa-csatában két olyan játékost is legyőzött, akik a világranglista legjobb 40 helyezettje között szerepelnek. Mi kell ahhoz, hogy ilyen kaliberű teniszezőket stabilan verjen a fontos egyéni versenyeken is?

– Mindenképpen fejben kell előrelépnem, hogy minden versenyen a maximumot tudjam nyújtani, és a kudarcok se törjenek össze. Jobban kell összpontosítanom, hiszen, ahogy látszik, játéktudásban már most is felvehetem a versenyt a jóval előrébb állókkal is. A célom most, hogy minél előbb visszakerüljek a top 100- ba, aztán lépésről lépésre építkezve minél előrébb a ranglistán.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!