Biztonsági okokból nem utazott el a héten a Liverpool belgrádi Bajnokok Ligája-mérkőzésére Xherdan Shaqiri. A svájci válogatott játékost most érte utol a múltja – de messze nem ő az egyetlen sportoló, akinek mostanság „közbeszól a politika”. A tét pedig olykor sokkal több némi nézőtéri pfujolásnál.
Aki emlékszik az idei labdarúgó-világbajnokság Svájc–Szerbia (2-1) csoportmeccsére, aligha csodálkozik, hogy Shaqirit „elővigyázatosságból” inkább otthonhagyta a klubja. A koszovói-albán származású, de a svájciakat erősítő játékos ugyanis a találkozó hajrájában úgy ünnepelte a gólját, hogy a szerb tábor előtt a kezével az albán nemzeti jelképnek számító kétfejű sast formázott. A belgrádi fanatikusok pedig ezt aligha felejtették el neki, és minden bizonnyal készültek is a „fogadására”. „Nem tudjuk, pontosan mire számíthatunk, de el szeretnénk kerülni a zavaró tényezőket, ezért Shaqiri nem került be a keretbe” – mondta a mellőzésről Jürgen Klopp, a liverpooliak vezetőedzője. A két nemzet múltjára gondolva nem csoda, ha egy albán gyökerekkel rendelkező sportoló minden alkalmat kihasznál, hogy hergelje a szerb ellenfeleket, mindenesetre a mozdulatsort annak idején a politikai üzenetekre „ugró”, bár időnként – jogosan – képmutatással vádolt FIFA pénzbüntetéssel honorálta. Most pedig a Liverpool is kárát látta a történteknek, nagy meglepetésre ugyanis 2-0-ra kikapott Belgrádban a Crvena zvezdától – korántsem biztos persze, hogy Shaqirival a fedélzeten más lett volna a helyzet.
Nem ez volt az első eset idén, hogy valaki politikai alapú „óvatosságból” marad távol egy találkozótól. Az Arsenalban játszó örmény Henrikh Mkhitaryan a csapata azerbajdzsáni Európa-liga-túráját hagyta ki októberben – a két kaukázusi ország közti feszült viszonyt alighanem már a magyar olvasóknak sem kell nagyon bemutatni. Mkhitaryan a hírek szerint akár a letartóztatását is kockáztatta volna, ha azeri földre lép, mivel korábban – a hatóságok szerint engedély nélkül – meglátogatta a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah régiót, ami a fennálló konfliktus gócpontja. Az előző történethez képest különbség, hogy az Arsenal nélküle is simán, 3-0-ra győzött Bakuban, ám előfordulhat, hogy nem ez volt az utolsó fellépésük ott: a sorozat döntőjét jövő májusban szintén az azeri fővárosban rendezik majd – lehet, hogy az Arsenallal, de minden bizonnyal Mkhitaryan nélkül.
Az örmény futballista esetén csak feltételes módot használtunk, amikor a letartóztatásáról írtunk, ám akadnak, akiknél ez több mint spekuláció: Törökországban ugyanis biztosan börtön várna egy jelenlegi és egy korábbi világklasszis sportolóra is. A 2002- ben vb-bronzérmet nyerő török válogatott legnagyobb sztárjának, Hakan Sükürnek, illetve az NBA-ben játszó fiatal kosarasnak, Enes Kanternek is ugyanaz a bűne. A politikát követők talán ki is találják: kiálltak az Erdogan elnök főellenségének számító Fethullah Gülen muszlim hitszónok mellett. „Elfogatóparancsot adtak ki ellenem, bevonták az útlevelem, gyakorlatilag hazátlan lettem. És én még szerencsés vagyok” – nyilatkozta nemrég a New York Knicksben játszó Kanter. És hogy mit ért azon, hogy ő még szerencsés? Korábbi egyetemi tanár édesapja nemrég 15 év börtönt kapott, amivel vélhetően a fiának akartak „üzenni”. A kosaras azonban ismertségét kihasználva azóta is minden felületen igyekszik felhívni a figyelmet a Törökországban az emberi jogokat, az igazságosságot és a demokráciát ért sérelmekre. Ami pedig Sükürt, vagy ahogy karrierje alatt nevezték, a „Boszporusz bikáját” illeti, őt hajdanán maga Erdogan adta össze a feleségével, hogy aztán a letartóztatás elől kelljen menekülnie az Egyesült Államokba. Hazatérése esetén akár halálbüntetés is várhatna rá. Visszavonultan él, még az otthonhagyott családtagjaival, barátaival sem tartja a kapcsolatot, nehogy bajba sodorja őket. Történetében a legijesztőbb, hogy ünnepelt nemzeti hősből egy szempillantás alatt lett üldözött, amikor rásütötték a „gülenista” bélyeget.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
