Hogy mi lesz a labdarúgó Eb kimenetele, arról megoszlanak a vélemények, a kontinenstorna két legnagyobb hiányzója azonban már megvan (hacsak a legnagyobb sztárok valamelyike meg nem sérül a június 8-i nyitányig). Egyikük úgy marad ki, hogy részt vesz az Európa-bajnokságon.

  <h1>Carles Puyol a legnagyobb hiányzó lehet</h1>-
  <h1>Zlatan Ibrahimovic: a nagy dobás ideje</h1>-
  <h1>Marco Reus a nagy ígéret</h1>-

Carles Puyol a legnagyobb hiányzó lehet

- – Kép 1/3

Wayne Rooney, az angolok 73-szoros válogatott talizmánja a Montenegró csapatával vívott selejtezőn hátulról belerúgott Dzsudovicsba, amiért kiállították, majd két Eb-meccsre eltiltották. A manchesteri „dzsúdóvics” tehát nem szerepelhet sem a franciák, sem a svédek ellen, s a kontinenstorna döntőjében sosem látott britek gyászos örök mérlege alapján még az is elképzelhető, hogy a csatár csupán az Ukrajna–Anglia találkozóra száll be az Euro 2012-n.

A szigetországi bálvány önmagát hozta ebbe az aggasztó helyzetbe, Carles Puyol viszont a legkevésbé sem tehet arról, hogy távol kell maradnia a vetélkedőtől. A Barcelona emblematikus egyénisége súlyos térdsérülést szenvedett, így tizenkét év után csak szurkolója lesz a világ- és Európa-bajnoki címvédő spanyol csapatnak (a hátvéd 2000-ben debütált a válogatottban). Külön pechje a nagy hajú és nagyszívű játékosnak, hogy a spanyolok első Eb-mérkőzésén ünnepelhette volna századik fellépését a nemzeti együttesben. A nevezetes jubileum feltehetően elérkezik majd, de hogy mikor, az részben a társakon is múlik: ha az ibé­riai garnitúra úgy szerepel, mint a földrész legjobbjai­nak 2008-as találkozóján, akkor nyilván gyorsabb lesz a gyógyulás…

Kérdés, mennyire építik fel magukat a tornán a nagyreményű fiatalok. Mert a legtöbb klasszisjelöltet a spanyolok talán legnagyobb riválisa, a német válogatott vonultathatja fel: a Hummels, Götze, Reus trió bármelyik tagja az Eb felfedezettje lehet. A huszonhárom éves, feltűnően kiegyensúlyozott és tisztán szerelő Mats Hummels nyugodtan nevezhető az új Jürgen Kohlernek; dortmundi klubtársa, a tizenkilenc esztendős Mario Götze máris avatott játékmester; a Mönchengladbachból szintén Dortmundba tartó, huszonkét éves Marco Reus pedig akár az utóbbi évtizedek legnagyszerűbb német csatárává válhat, noha ebben a tekintetben nem szűkös a választék. Ám korántsem biztos, hogy e három játékos bármelyike benne lesz Joachim Löw szakvezető kezdő tizenegyében, sőt azt sem tudni, a hosszú ideig sérült Götze, valamint a Klose, Gomez kettőssel rivalizáló Reus egyáltalán utazik-e. Nagy valószínűséggel játszik viszont Javi Martinez, a húszperces világbajnok, aki 2010-ben, Dél-Afrikában csak ennyi időt töltött a spanyol csapatban (bár tizenkilenc évesen az sem kevés…), ám azóta olyan látványosan fejlődött, hogy a bilbaói labdarúgó ma már kész világklasszisnak mondható. Puyol sérülése nyomán logikus választás volna őt beállítani középhátvédnek, igaz, azon a poszton a rutinra is nagy szükség van, és az Athletic kincse eddig csak hétszer szerepelt a válogatottban.

Christian Eriksen ellenben már huszonegy alkalommal futballozott Dánia nemzeti együttesében, noha csupán húszesztendős. A 2010-es világbajnokság legifjabb szereplője volt, s ma már úgy tartják nyilván, mint az Ajax játékának legfőbb szervezőjét. A kiváló kvalitású középpályás nagy hátránya, hogy csapatát viszont nem emlegetik a legjobbak között, ráadásul az északiak egy csoportba kerültek a hollandokkal, a németekkel, a portugálokkal. Annál nagyobb „dobás” lenne kitűnni, ráadásul azt se felejtsük el: szegény „leértékelt” dánok tizedikek a világranglistán…

S hogy ki lesz az Eb legragyogóbb csillaga? A képességek szerint öten pályázhatnának erre a leginkább megalapozott eséllyel, de a futball nem egyéni sportág, azaz a személyes siker mindenekelőtt a csapat teljesítményén múlik. Mielőtt az ötöt sorra vennénk, mondunk egy hatodikat is, mert Antonio di Natale egyszerre lehet a legjobb karban lévő „öreg” és a felfedezettek egyike. A harmincnégy éves csatár már 2002-ben bemutatkozott az olasz válogatottban, de tíz év alatt mindössze tíz gólt szerzett a squadra azzurrában (36 meccsen), miközben az Udinese legutóbbi három évadában 29, 28, majd 23 „dugóval” keserítette el a Serie A kapusait. Ha játszik, és végre a nemzeti együttesben is úgy játszik, ahogyan tud, akkor azok közé emelkedhet, akik már otthonosak a legfelső régiókban. Ebbe a körbe tartozik a portugál Cristiano Ronaldo és a svéd Zlatan Ibrahimovic, jóllehet a válogatottban még egyikük sem váltotta meg a világot: a „magas C” 88 mérkőzésen 32, míg „Ibra” 75 találkozón 29 gólt ért el. Aztán ott van a már mindent elhódító spanyol hármas: Iniesta, Xavi és a ma 31 éves, 128-szoros válogatott Casillas. E csillagok számára a második hely már kudarc volna; szóval, „kötelező” elkápráztatniuk a kontinenst.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!