Azután, hogy megint néztük a semmit az európaiaknak csúfolt magyar kuparésztvevőktől, az MTK-tól, az FTC-től, a Videotontól, a Debrecentől – meg részben azoktól a csapatoktól is, amelyek az itthoni nagy urakra rendre ráütötték a selejt bélyegét –, kifejezetten jó volt már igazi futballt látni, még ha azt nem is boldogtalan honfitársaink adták elő. (Földön járó ember legalább negyedszázada nem vár tőlük ilyesmit.) Tbilisziben kedden John Lennon 1971-ben alkotott klasszikusával, az Imagine-nel kezdték az európai Szuper Kupa-estét, de azt csak kevesen tudták elképzelni, hogy annyira szuper lesz a program, amennyire az lebilincselte a kerek világot. Hogy egy másik korábbi dalt elevenítsek fel: Gianna Nannini és Edoardo Bennato Notti magiche (Mágikus éjszakák) című 1990-es slágerét idézte a labdaművészeti bemutató, amelyről joggal írta a spanyol újság, az As: „Tökéletes koktél az összes hozzávalóval.”
A keverékben tényleg minden benne volt. Három parádés szabadrúgásgól bő negyedóra alatt; 4-1-es barcelonai vezetés az 52. percben, majd sevillai egyenlítés a következő fél órában; a kétszer tizenöt perces hosszabbítás finisében újra katalán előny, aztán az utolsó öt percben két – egyaránt veszni hagyott – andalúz helyzet (5-4). S közben áradó futball, minden mennyiségben.
Ragyogó évad elé nézünk, ha már a prológ is ilyen!
Mert ne tévedjünk: az, ami júliusban zajlik a kontinens pályáin, még előfutárnak sem tekinthető. A valódi labdarúgás ezekben a hetekben kezdődik az angol, a francia, a német, az olasz, a spanyol bajnokság idénynyitásával, valamint a Bajnokok Ligája és az Európa Liga előző kiírása győztesének csúcstalálkozójával. Ezt – eredeti szándéka szerint – valamiféle gálaműsornak szánta az UEFA; ezúttal tényleg fesztivál lett belőle. Amúgy az európai szövetség nem minden megmozdulása ennyire fényes: magam még most is tűnődöm azon, hogy az európai szövetségnél – Lionel Messi és Cristiano Ronaldo mellett – miért Luis Suarez és miért nem Neymar a jelölt a 2014/15-ös évad legjobb játékosa címre? Szerény véleményem szerint ugyanis a mindent elnyerő Barcelona átütő sikereiben Messi és Neymar különb szerepet játszott Suareznél, de olyan differenciával, hogy azt nem észlelni több mint meglepő… Ám még véletlenül se hagyjuk, hogy mindenféle sületlenségekkel elvonják a figyelmünket a labdarúgás utolérhetetlen élményétől, és ne ilyen-olyan szavazások igazságosságán rágódjunk, hanem teljünk el (egyelőre) a Barcelona–Sevilla parti bámulatos behatásával. A grúz Agenda odáig ment, hogy azt írta: „Fantasztikus mérkőzés a földkerekség két legjobb klubcsapata között.”
A Sevilla persze aligha tartozik e duóba, de annál szebb, hogy fel tudott nőni a nagy „Barcához”. Igaz, eleve nem lehet különösebb baj ott, ahol a három cserejátékos a brazil (nem műbrazil!) Mariano, az ukrán Konopljanka, valamint az olasz Immobile… Mint bebizonyosodott, ezzel a készlettel akár fantáziafutballt is lehet produkálni. Nem a számítógépen: a pályán. Itthon azonban semmi másban, csakis a komputerben bízhatunk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
