Bartomeu, Zubizarreta, Luis Enrique, Messi: barcelonai krízis 41-8-as gólkülönbség idején.
Van valami bája annak, hogy mély elemzők analizálják a Barcelona krízisét egy olyan országban, ahol az első osztályú labdarúgóbajnokság átlag nézőszáma 2454. A válság kellős közepén a vasárnap az Atletico Madriddal találkozó katalán együttes 41-8-as gólkülönbséggel állt a spanyol bajnokság második helyén, és a Király Kupa nyolcaddöntőjében szolid ötössel szórta meg az Elchét, miközben a duplázó Neymar úgy varrta fel a labdát a jobb felsőbe, hogy az ember – a vendég kapussal együtt – nézett, mint a moziban. (Ezután a bajnokság 18. fordulójában a Barcelona 3-1-re győzte le az Atletico Madridot - Neymar, Luis Suarez és Messi góljával, a gólkülönbség már 44-9 - a szerk..)
Ezzel együtt azt, hogy problémák lesznek Barcelonában, már a múlt nyáron meg lehetett jósolni. A klubvezetés teljességgel érthetetlenül elengedte Fabregast, akinek helyére a finom középpályással nem csereszabatos Rakiticet szerződtette, s mivel Iniesta meg főként Xavi már nem a régi, nyilvánvaló volt: a csapatjáték helyett azon múlik majd a Barca sikere, hogy Messi és Neymar kettős mit produkál egyénileg. Amúgy Mathieu sem volt valami nagy vétel, Suarez pedig úgy érkezett, hogy – eltiltása miatt – hosszú ideig nem játszhatott, de legalább csatlakozhatott a vörös-kékekhez, akiket a FIFA 2014 áprilisában két évre kizárt az átigazolásokból.
E döntést a Barcelona megfellebbezte, és a vétó halasztó hatálya miatt nem kellett kimaradnia a nyári bizniszből. Ám a katalán klub nem járt jobban, mert másodfokon helyben hagyták a határozatot, azaz csak annyi történt: a kétesztendős „elmeszelés” később kezdődött, és ér majd véget. Az ok pedig az, hogy a Barcelona tíz, egyaránt külföldi és tizennyolc éven aluli játékost csábított magához szabálytalanul.
A változatlan szigor nyomán Josep Bartomeu klubelnök közölte: nem vesz részt hétfőn a FIFA Aranylabda-gáláján, ám ez nem rengeti meg különösebben a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget. Az már nem használna az amúgy is inkább csak puccos, mint valóban értékes ceremóniának, ha a díjra jelölt hármak egyike, Lionel Messi sem utazna el Zürichbe. (A másik két aspiráns: Manuel Neuer és Cristiano Ronaldo.) Ám az igazi érvágás az volna, ha Messi elmenne. Mármint Barcelonából.
Ennek lehetősége mostanában újra és újra felvetődik, bár mindig csak a pletyka szintjén. Nem is nagyon venném komolyan a dolgot, ha nem látnám: van alapja annak, hogy az argentin talizmán ne szeressen oly nagyon a mostani Barcában futballozni.
A legrosszabb vásárt ugyanis kétségkívül azzal csinálta a katalán klub, hogy Luis Enriquét választotta edzőnek. A korábbi 62-szeres spanyol válogatott labdarúgó nem tartozik a nagy stratégák közé, ráadásul gyenge kezű tréner, akivel a lecserélni kívánt Messi nemrégiben megtette, hogy egyszerűen nem jött le a pályáról. (Mire a megzavarodott Luis Enrique lehívta Neymart.) Talán ennek ellensúlyozására a szakvezető az új évben erőt fitogtatott, és a Real Sociedad vívott mérkőzésen (0-1) annak ellenére sem állította a kezdő tizenegybe Daniel Alvest, Messit, valamint Neymart, hogy előzőleg a Real Madrid kikapott Valenciában.
Még az is lehet, önmagát fontosabbnak tartja az emblematikus világklasszisoknál. Nagy hiba. Egyúttal a Barca-drukkereknek ezért sem kell mindjárt kétségbe esniük Messi vélt vagy valós tervei miatt. Mert előbb-utóbb ugyanaz történik majd Luis Enriquével, mint ami megesett Andoni Zubizarreta klubigazgatóval, a korábbi 126-szoros válogatott kapussal: menesztik.
Bár a barcelonai klubvezetéstől sok minden kitelik, az talán nem, hogy Luis Enriquére tesz Messi helyett. Amúgy pedig Bartomeu tisztújítást írt ki a nyárra. Az elnöki posztért ringbe száll Joan Laporta, az előző elöljáró is, aki Münchenből vissza akarja vinni Pep Guardiola nagymestert. Messi pedig megvárná e pillanatot akkor is, ha az csak 2016-ban jöhetne el.
-------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
