Maholnap itt a labdarúgó Eb, negyvennégy esztendő után magyar részvétellel. Oly hosszúra nyúlt a kimaradás, hogy hovatovább értelmezni sem tudjuk, mit hova tegyünk.

Egyfelől huszadik a válogatott a FIFA világranglistáján; ez egyszersmind annyit tesz, hogy Magyarország–Belgium (2.), Németország (4.), Spanyolország (6.), Portugália (8.), Ausztria (10.), Anglia (11.), Olaszország (12.), Svájc (15.), Franciaország (17.), Törökország (18.) és Ukrajna (19.) után – a tizenkettedik legjobb csapatot állítja ki a kontinenstornán. Igaz, Portugália és Ausztria jóval honfitársaink előtt van, de Izland (34.) „sehol”, és a négy legjobb csoportharmadik is továbbjut a nyolcaddöntőbe.

Másfelől azt sem érdemes elhallgatni, hogy valamennyi résztvevő közül a magyar keret összértéke a legalacsonyabb: alig 27 millió euróra rúg. Még Albánia, Izland és Észak-Írország legjobbjai is hazánk fiai előtt vannak, és nem csupán fillérekkel… E tekintetben a legnagyobb súllyal az esik latba, hogy elenyészően kevés a magasan jegyzett európai bajnokságokban futballozó magyar játékos, és itthon felkapja a fejét az ember, ha egy debreceni futballista átigazolásáért 172 millió forintot szurkol le a Videoton. Pedig az csak 550 ezer euró, és ennyiért nem lehet számon tartott labdarúgóra szert tenni a nemzetközi piacon.

Ám a hibákból most erény kovácsolható.

Azzal ugyanis, hogy a magyar játékosok nem hajtották tönkre magukat a rájuk mind ez idáig egyáltalán nem kíváncsi topligákban, honfitársaink előnyt szereztek az Eb-re. Értsd: korántsem annyira fáradtak, mint kilúgozott vetélytársaik. Ráadásul a rutinos Gera Zoltánnak igaza van: a norvégokkal vívott pótselejtezőn fizikailag sem volt kiáltó különbség – ha volt egyáltalán – a kétszer legyőzött és taktikailag feltétlenül felülmúlt ellenfél javára.

Ezzel együtt az osztrákok és a portugálok sebességével nyilván nem konkurál a magyar csapat, de a gyorsasági differencia nem ütközik ki, ha sikerül olyan fegyelmezetten és masszívan védekezni, akár a selejtezőkön. Bernd Storck, a válogatott német szakvezetője azt hangoztatta ugyan, hogy az Európa-bajnokságra szélesednie kell a repertoárnak, a járt utat a járatlanért nem érdemes elhagyni. Noha egyáltalán nem biztos, hogy az a stratégia, amely bevált a finnek, a feröeriek, a románok vagy a norvégok ellen, sikerrel alkalmazható az Eb-n is, a kvalifikációs szakaszban működő taktikát már részleteibe menően elsajátították a labdarúgók.

Amúgy az ismeretlentől nem kell félni; ez magára a vetélkedőre vonatkozik. A csoportban

Ausztria együttese most először szerepel úgy Európa-bajnokságon, hogy kvalifikálta magát – nyolc évvel ezelőtt a társrendező jogán került a mezőnybe –, Izland csapata pedig abszolút újonc. E riválisok eleinte semmivel sem lesznek magabiztosabbak honfitársainknál, a sajátos atmoszféra őket is ugyanúgy megcsapja majd, akár hazánk fiait. Ez persze azt is jelenti, hogy sokkal inkább azzal törődnek, miként kezelik a légköri nyomást, mint hogy lekezelik a magyarokat. Nem vitás: jobb volna, ha alábecsülnék földijeinket.

Ám így is régen tapasztalt kellemes gondjaink vannak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!