Noha a Leicester City elleni vereség már a kilencedik Chelsea-kudarc volt a tizenhat angol bajnoki forduló alatt, nem lehet azt mondani, hogy az 1-2 úgy tűnt fel, mint a mellé lövés, amely után – mint tudjuk – kirúgás következik. José Mourinhót azért menesztette a londoni futballklub, mert a szakvezető az újabb blamázs után mindent a játékosokra kent, sőt egyenesen azt állította: a labdarúgók elárulták őt.
Kellemetlenül érezte magát mindenki, aki szembesült e végszóval, mert ilyesmit hallani olyan szájból, amelyhez heti 250 ezer fontot kereső ajaktulajdonos tartozik, több mint szánalmas. A Special One a kispadon túl is árnyéka lett önmagának, bár azt meg kell jegyezni: „Különlegesnek” annak idején nem más, mint Mourinho nevezte el Mourinhót. Régen is egyhamar összeveszett bárkivel, akár az idén Eva Carneiro doktornővel, Cesc Fabregasszal, Braniszlav Ivanoviccsal, a játékvezetők döntő többségével – akivel nem, az jelentkezzék a Stamford Bridge-en, a londoni klub értékes nyereményt nyújt át a „Kivételesnek” –, de nehéz természetének elviselését megkönnyítették a győzelmek.
Most viszont az „arisztokratikus kékek” vezérkara ránéz a tabellára, és azt látja: a Chelsea úgy áll a tizenhatodik helyen, hogy mindössze egy ponttal előzi meg a még bennmaradó pozícióban lévő Swansea-t, valamint a már a kiesőzónába sodródó Norwichot. A széteső londoni együttes – a leicesteri blamázs és a Manchester Citytől vagy a Liverpooltól elszenvedett csapás mellett – alulmaradt a Crystal Palace-szel, az Evertonnal, a Southamptonnal, a West Ham Uniteddel, a Stoke Cityvel, a Bornemouthszal szemben; gyakorlatilag elszórakozott vele, aki csak arra járt…
Bizonyos részleteket Mourinho mester azért kristálytisztán látott. A leicesteri megszégyenülés után így beszélt: „Nem hiszem, hogy a Chelsea labdarúgói jelenleg azt gondolhatnák, topfutballisták vagy éppen szupersztárok.
Nekik a Leicester játékosaira kell úgy tekinteniük, mint topfutballistákra és szupersztárokra. A Sunderland és a Watford keretének tagjairól pedig kizárólag akképpen vélekedhetnek, hogy azonos szinten vannak velük. Valamennyi Chelsea-játékos csak azt mondhatja magában, hogy nem vagyok a szezon labdarúgója, nem vagyok világbajnok, és az idén nem leszek a Premier Liga bajnoka sem. E pillanatban ez az én nívóm.”
Roman Abramovics Chelsea-főnök a hét elején leült, és a következőkön tűnődött: „Nem hiszem, hogy José Mourinho jelenleg azt gondolhatná, toptréner vagy éppen szupersztár. Neki Claudio Ranierire kell úgy tekintenie, mint toptrénerre vagy szupersztárra. Mourinho csak azt gondolhatja magában, hogy nem a szezon edzője, nem világbajnok, és az idén nem lesz a Premier Liga bajnoka sem. E pillanatban ez az ő nívója.”
A hét közepén „Mr. Cselszkij” titkárnője rákérdezett: – Akkor kiadhatom a közleményt? Mire Abramovics Mourinho fotójára tekintett, és azt válaszolta: – Mehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!