Ha azt hangoztatom, hogy a magyar futballban semmiféle kedvező változás nem állt be az utóbbi években, akkor néhányan hozzáteszik: a felnőttek körében tényleg nem. A korrekció azt jelenti, hogy az utánpótlásban viszont…
Csak hát ott sem akar sikerülni semmi. Mint emlékezetes, a hazai korosztályos képzés felmérésére felkért belga Double Pass cég lesújtó jelentést készített az úgynevezett akadémiai rendszerről; a 134 oldalas jelentésből az itthoni korifeusok csak tizenöt oldalas kivonatot mertek nyilvánosságra hozni. De titkolózni nem lehet, mert azok a kevesek, akik foglalkoznak még a magyar futballal – nem azokról a sokakról van szó, akiket foglalkoztat –, időről időre megkérdezik: a bőkezűen vagy még annál is gálánsabban dotált tanintézetek egyikéből vajon mikor jön ki egyetlen nemzetközi szintű játékos?
Most éppen az U17-esek „égtek”.
Ebben az évben már másodszor. A tavasszal a tizenhét éven aluliak még az úgynevezett elit körben fogadták a riválisokat, hogy kivívják az Eb-részvétel jogát. Csak hát tök utolsók lettek egy döntetlennel és két vereséggel. Pedig hazai pályán játszhattak, mert – na, ebben mégiscsak van fejlődés ugyanúgy, mint a szintén hallatlanul nagyvonalú stadionépítésben – a korosztályos tornák sorozatos rendezőjeként hazánk hovatovább emlékplakettet érdemel a kontinentális szövetségtől. Ám hiába Felcsút és Telki, ha a csapat képtelen nyerni, és a torna végeredménye így alakul: 1. Csehország 7 pont, 2. Skócia 4, 3. Bosznia-Hercegovina 4, 4. Magyarország 1.
A napokban újabb U17-es vetélkedőt tartottak nálunk, miközben a korosztály legjobbjai a világbajnokságon szerepelnek (Európa képviseletében Anglia, Belgium, Franciaország, Horvátország, Németország és Oroszország együttese utazott a chilei tornára.) A tét ezúttal az elit körbe jutás volt, ám a románok elleni 1-2-vel, valamint a szlovákokkal és a grúzokkal szemben elért döntetlennel megint az utolsó hely maradt bánatos honfitársainknak. Az 1-1 és a 2-2 alkalmával egyaránt az utolsó pillanatokban egyenlített a vetélytárs… Szélesi Zoltánt, az együttes szakvezetőjét – Bernd Storck szövetségi kapitány felfedezettjét, az A válogatott új edzői stábjának hazai adu ászát – azonban nem ingatta meg a nyeretlenség. A tréner azt mondta: „Csapatszinten a lehető legjobban felkészültünk mindhárom találkozóra, megvalósítottuk a pályán, amit elterveztünk, de a játékunkból hiányzott az az apró plusz, amivel a magunk javára tudtuk volna dönteni a meccseket.” Volt ennél szakszerűbb és szórakoztatóbb kommentárja is, mégpedig az első találkozón elszenvedett vereség után: „Gratulálok a srácoknak, mert (…) több tiszta helyzetet alakítottak ki ellenfelüknél. Sajnos a románok a semmiből vezetést szereztek, míg mi sok helyzetet hagytunk ki, amikor pedig végre sikerült gólt lőni, akkor egyből kaptunk is egyet.”
Ha az eredmények még nem kecsegtetnek is, annyi vigaszunk már lehet, hogy az utánpótlás valóban jó kezekben van. Akárcsak a „nagy” csapat.
Nemsokára hasítunk minden fronton, akárki meglássa!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
