Van abban valami szürreális, ha egy profi rendező filmet akar készíteni Peléről, és nem tud. Mert ennél a vállalásnál a csekély fantázia sem hátrány; itt aztán nincs más dolog, mint kikeresni, majd egymás mellé rakni a dokumentumkockákat, és az archív felvételek felhasználásával kész az egész estés, lebilincselő mozi.
A szó szerint játékfilm.
A két Zimbalist, Jeff és Michael nem ezt a megközelítést választotta: inkább művészkedni akart a világ valaha volt legnagyobb labdaművészének karriertörténetével.
„Legenda születik” – szól a film alcíme, ám ez még véletlenül sem érvényes a műre… Az amerikai alkotók amilyen mélabús, olyan vontatott forgatókönyvet írtak, ráadásul a sztorijuk nemegyszer köszönő viszonyban sincs a valósággal, mert olyasmit állítani, hogy az 1958-as világbajnokságon mind a franciák, mind a svédek favoritok voltak a brazilokkal szemben, legyünk finomak: csacsiság. A vendéglátó skandinávokkal kapcsolatban ez kétszeresen is képtelen meghatározás, hiszen a dél-amerikaiak fényes 5-2- es elődöntője félreérthetetlenné tette az erőviszonyokat. (Akárcsak a szintén 5-2-vel zárult döntő.)
Az egyetlen erénye az üresjáratok és a sorozatos futballtörténelmi tévedések szomorújátékának, hogy kimondatik benne: Brazília csak akkor képes a világ előtt, s a föld felett járni, ha futballfelfogásában a brazil lélekből táplálkozik, azaz nem igyekszik megfelelni az európai trendeknek.
A különbség a földkerekség legsikeresebb válogatottja és a labdarúgás többi képviselője között a brazilok bensőjében meglévő „gingából” ered: a szamba országában ezzel születik mindenki. Az életstílus reprodukálhatatlan, annak lazasága pedig a technikai trükkök tárházához vezet.
Micsoda paradoxon: napjaink valósága épp ennek az ellenkezőjéről szól. Ha igazak a hírek, a június elején kezdődő centenáriumi Copa Americán – Dunga szakvezető döntése alapján – Renato Augusto lesz a brazil válogatott csapatkapitánya. A középpályás extraklasszisnak egyáltalán nem mondható, miként a várható kezdő tizenegy (Diego Alves – Daniel Alves, Miranda, Marquinhos, Filipe Luis – Luiz Gustavo, Casemiro vagy Lucas Lima, Renato Augusto – Hulk, Jonas, Douglas Costa) labdarúgóinak többsége sem követel helyet magának a panteonban. Pelé – nem a filmben, hanem egy interjú során – nemrégiben azt mondta a hosszú évtizedeken át páratlan brazil futballról: „Félek, hogy elveszítjük a saját utunkat.”
Legalább olyan lehangoló, akár a rossz mozi: ginga nincs.
Csak Dunga van.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!