Negyedik alkalommal rendez Magyarország vívó-világbajnokságot. A rangos esemény hétfőn kezdődik Budapesten a SYMA-csarnokban.
A rendezés lehetősége nagy megtiszteltetés, ráadásul éppen 100 éve alakult meg a Nemzetközi Vívó Szövetség. Az egy évvel „fiatalabb” magyar szövetség először 1959-ben, majd 1975-ben és 1991-ben volt a világtalálkozó házigazdája. 1959-ben itthon szakadt meg a magyar férfi kardcsapat hegemóniája, mert a döntőben kikaptunk a lengyelektől, de talán az 1975-ös vb volt a legszomorúbb a számunkra, mert egyetlen fegyvernemben sem sikerült aranyérmet nyerni. 1991-ben viszont három elsőség is összejött. 1959-ben az akkor még „csak” ötszörös olimpiai bajnok Kovács Pál is tagja volt az ezüstérmes kardcsapatnak,1975-ben már fia, Tamás is rajthoz áll, aki szintén ezüstérmes lett. 1991-ben pedig Kovács Tamás már szövetségi kapitányként vezette sikerre versenyzőinket, egyéniben pedig Horváth Mariann lett a világbajnok.
A mostani vb-n több mint 100 nemzet sportolói lépnek a pástra. Esélylatolgatásra Szlovenszky Lajos mesteredzőt, a Magyar Vívószövetség szakmai alelnökét kértük:
– Talán a legtapasztaltabb a női tőröző csapat, Mohamed Aida, Varga Gabriella és Knapek Edina nemegyszer bizonyított már, sok világversenyen értek el jó helyezést. A női párbajtőrözőkben is mindig benne van a siker reménye, és szép eredményt remélek a férfi kardozóktól.
– A legújabb szisztéma szerint „felszeletelték” a szakágak irányítását.
– Igen, minden szakágért külön szakember felel és ez a szisztéma akkor működik igazán jól, ha a húzó emberek hozni tudják magukat, gondolok itt a férfi kardozóknál a londoni olimpiai bajnokunkra, Szilágyi Áronra, a női párbajtőrözőknél Szász Emesére, a férfi hasonszakágban Boczkó Gáborra és Imre Gézára, valamint a női tőrözőknél Mohamed Aidára.
– Kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek?
– Nehéz csaták várnak ránk, hiszen a régi hagyományos vívónemzetek mellett megjelentek az ázsiai pengeforgatók, a kínaiak, a dél-koraiak és a női tőrözőknél a japánok. Az amerikaiak is rájöttek, hogy érdemes a vívósportot támogatni, és már nem egy klasszis akad közöttük. Ami pedig az európai körképet illeti: az olaszoknál a vívás a legeredményesebb sportágak közé tartozik világ és olimpiai szinten. Náluk minden fegyvernemben van olyan vívó, akinek győzelme nem okozna meglepetést. A franciák talán visszaestek egy kissé az utóbbi időben, az oroszok azonban továbbra is nagyon jók, a németekkel is számolni kell és a „szomszédban”, a románoknál és a lengyeleknél is van néhány klasszis.
– A fentiek ismeretében milyen eredményre számít?
– Minimum egy elsőségben és néhány éremben reménykedem, habár nagyon erős a nemzetközi élvonal. A magyar sportolók vb-n utoljára 2007-ben szereztek aranyérmet Kulcsár Krisztián párbajtőröző és a férfi kardcsapat révén, amelynek tagja volt az akkor 17 éves Szilágyi Áron is.
–
A londoni olimpián pillanatok alatt az ország egyik kedvence lett Szilágyi Áron, a magyar vívósport legfiatalabb egyéni kardvívó olimpiai bajnoka. Mielőtt a budapesti vb-n is „kivonná a szablyát”, arról kérdeztük, milyen reményekkel várja a rajtot:
– Úgy érzem, mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon jól sikerült a felkészülésem, illetve a felkészülésünk. Jelenleg a világranglista második helyén állok, csak az londoni olimpián döntős ellenfelem, az olasz Occhiuzzi előz meg. Mindketten több Világkupa-versenyt nyertünk az elmúlt időszakban, vagyis ha szembe kerülünk, biztos, hogy komoly csatát vívunk. Persze kapásból fel tudnék sorolni még jó néhány versenyzőt, például az oroszokat, vagy a német Limbachot, akinek a győzelme nem okozna meglepetést.
– A kard „aranybetűs” a magyar vívósport történetében, hiszen 1908-tól 1964-ig az olimpián és a világbajnokságon egyéniben mindig a magyarok győztek és a férfi kardcsapat is legendás volt.
– Idén csapatban már nem egy Világkupa-versenyt nyertünk, ezért nagyon bízom benne, hogy sikerülhet az élen végeznünk. A sorsolásunk közepesen erős, ha minden jól megy, az oroszokkal csak a döntőben találkozhatunk. Addig viszont a franciákkal és a románokkal csaphatunk össze, de az ellenfeleket ismerve, egyik találkozó sem lesz könnyű.
– Minden hazai világverseny előtt fokozott remény és elvárás fogalmazódik meg a jó szereplésre.
– Ezzel mi is tisztában vagyunk, és mint mondtam, a felkészülésünk jól sikerült, de a sportban soha senki sem mehet biztosra.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!