Köke és Gézu boldogsága

– Hallottam, úgy hívják önöket mostanában, hogy ezüst-bronz páros.

Kökény Bea: Már mi is hallottuk. Ahogyan azt is, hogy az érem, persze, fontos dolog, de ugyanaz a keresztünk, a sorsunk. Miközben köszönjük szépen, jól vagyunk, boldogan élünk, kiegyensúlyozott házasságban, van két szép gyerkőcünk. A baráti körünk pedig szerencsére ugyanúgy hív minket: Gézu és Köke.

– Géza, ez kereszt és sors?

Imre Géza: Nem feltétlenül. Párhuzamot, persze, lehet vonni, de nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani. Ezen például el sem gondolkoztam ezen egészen addig, amíg valaki föl nem dobta.

– Merthogy az olimpiai ezüstöt is meg kell nyerni, odáig is el kell jutni, nemde?

I. G.: Valóban. Az olimpiára ki kell jutni, azért keményen meg kell dolgozni. Küzdeni kell érte. Az ezüst pedig komoly érem, sokszor úgy is hívjuk: fehér arany. Az igaz, hogy a döntő után el kellett telnie egy-két napnak, mire átgondoltam mindent. A verseny után nem voltam éppen a legboldogabb, hiszen közel voltam a végső célhoz. Elég közel, de mégsem eléggé. Ma már másként gondolok rá, mint akkor a páston vagy a dobogón. Az ezüst tényleg komoly érem, büszkék lehetünk rá.

– Bea, ha jól tudom, nem merte, nem bírta nézni Géza döntőjét.

K. B.: A kislányunk nézte, ő közvetítette. De nem arról van szó, hogy nem mertem volna nézni, csak ilyenkor nagy bennem a feszültség, nehezen viselem az ilyen stresszhelyzeteket. Nekem ráadásul nehezebb volt itthon, mint Gézunak, kint, Rióban. Amikor ugyanis vív, benne már nincsen feszültség, ő csak a döntőre koncentrál.
 

– Géza, annak idején nézte Beát a pályán?

I. G.: Kisebb baráti körrel. Az egyik készüléken a vízilabdát néztük, a másikon a kézilabdát, de inkább a kézilabdát. Az egyik előtt örültünk, a másiknál sírtunk.

– Hol tartják az érmeket: egymás mellett, elkülönítve?

K. B.: Külön vitrinekben. Gézu érmeihez nagyobb vitrinre van szükség. Nekem csak öt világversenyérmem van, Gézuét össze sem tudnám számolni hirtelen. Húsznál több van, az biztos, Európa- bajnokság, világbajnokság, olimpia. Ha csak az olimpiai érmeket nézzük, neki kétszer annyi van, mint nekem. Nekem kettő. Ő négyszeres világbajnok, én nullaszoros.

I. G.: Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egyéniben mindig több a lehetőség, arról nem is szólva, hogy kézilabdában nem is lehet elindulni egyéniben, csak csapatban. Másrészt sokkal tovább versenyeztem, vagyis sokkal több időm volt arra, hogy gyűjtögessem az érmeket.

– Ráadásul még a következő olimpiára is elmehet.

I. G.: Akár. Ha veszek repülőjegyet.

– Elképzelhetetlen, hogy részt vegyen a 2020-as olimpián?

I. G.: Ezt még át kell gondolni. Ha nagyon szeretném, elvileg beleférne.

– Egymás között sosem versenyeztek, ugye?

I. G.: Nem. Sőt! Eddig sokan azt kérdezték tőlem, nem rossz neked, hogy úgy ismernek, mint Kökény Bea férje? De ez soha nem zavart. Sőt! Büszke voltam és büszke vagyok rá és az eredményeire.

K. B.: És én is büszke vagyok Gézura. Eddig az évig az volt, hogy mindig én voltam a népszerűbb, miközben ő sokkal eredményesebb, de most már mondtam neki, veled nem lehet sehova elmenni, mert egyfolytában gratulálnak neki, és nagyon sokan örülnek a sikereinek, köztük a riói ezüstéremnek is. Amikor Rióban nem sikerült megnyernie az aranyérmet, akkor abban nem az volt a rossz, hogy nem lett olimpiai bajnok, hanem az, hogy tudtam, mennyire nehéz most megélnie az elkövetkezendő napokat. Merthogy én ezen már túl vagyok. Mondhatom, nagyon rossz érzés. És tényleg nem azt sajnálja ilyenkor az ember, hogy nem bajnok, hanem az a felismerés fut át rajta, hogy ez a lehetőség megismételhetetlen.

– Utána álmodik az ember arról, hogy mégis?

K. B.: Arról álmodtam párszor, hogy mit rontottunk el, és hogyan lehetett volna másként.

I. G.: Ilyenről még nem álmodom. Olyan van, hogy napközben be-bevillan a gondolat, hogyan is lehetett volna bevinni azt a tust, de aztán továbbgondolom, és belátom: ez nem lehetett volna másként, mert így történt. Ám mégis megéri végigmenni a történteken, mert ez segíthet abban, hogy a tanítványoknak, a következő generációnak tovább tudjam adni a tapasztalatokat: mit tegyenek, ha hasonló szituációba kerülnek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!