Sportmenedzser – az idehaza sokáig csak az amerikai filmekből ismert szakma mára a magyar sportéletnek is szerves része lett. A többség egy-egy meghatározott sportágra specializálta magát, akad viszont egy iroda, amelynek falán a sakkozó és a bokszoló képe éppúgy megfér egymás mellett, mint a tornászé és a ralipilótáé. Rácz Félixszel beszélgettünk.

 
RÁCZ FÉLIX 1973-ban született Szatmárnémetiben, 1991-ben költözött Magyarországra. 1992 óta foglalkozik ökölvívással, 2002-ben megalapította a Felix Promotiont, amelynek ismertebb tagjaival, Nagy „Csonttörő” Jánossal, Nagy „Hóhér” Józseffel, Miló Viktóriával vagy Dr. Csábi Bettinával éveken át találkozhattunk a TV2 képernyőjén. Az iroda jelenleg 17 sportoló, köztük Bedák Zsolt (ökölvívás), Berki Krisztián (torna), Benik Balázs (rali), Farkas Norbert (alpesi sí) és Rapport Richárd (sakk) képviseletével foglalkozik. Rácz Félixet 2011-ben az Év Sportmenedzserének választották Magyarországon. (Németh András Péter felvétele)

– Az ön neve korábban egyértelműen a profi ökölvívással forrt egybe. Ehhez képest szokatlan Berki Krisztiánt vagy Rapport Richárdot is az ügyfelei között olvasni.

– 2006-ban, tizennégy ökölvívásban eltöltött év után „akasztottam szögre a kesztyűt”, és hagytam fel a menedzseléssel. Volt szerencsém azonban közelről látni az amerikai IMG-ügynökség működését, ahol Marija Sarapovától Tiger Woodson át a legkülönbözőbb sportágak képviselőivel foglalkoznak. Elhatároztam, hogy megpróbálok valami hasonlót csinálni – a magyar viszonyokra szabva.

– Mit ért magyar viszonyok alatt?

– Mondjuk úgy, hogy itthon is ugyanaz a szám kerül szóba egy tárgyaláson, mint Nyugaton, csak itt forint van a végén, ott meg euró vagy dollár. A céges támogatások nagy része szimpátián alapul, a labdarúgáson kívül a többi sportágban pedig szó szerint össze kell kalapozni a pénzt. Berki Krisztián mellé egyre többen állnak oda, de a szponzori bevétel idén még az ő esetében is 10 millió alatt marad.

– Mennyire elfogadott ma, hogy egy sportolónak menedzsere van?

– Néhány éve sokan még fellengzősnek érezték úgy beleszólni a telefonba, hogy „vegye fel a kapcsolatot a menedzseremmel.” Ma már ez egyáltalán nem tűnik nagyképűnek. Ez természetes is, hiszen egy sportolónak nem dolga, hogy egy jogász szemével nézze át az elé rakott szerződést, nem feladata a cégeknél kopogtatni támogatásért vagy felhívni az újságírókat, hogy beszámoljon az eredményeiről. Ezeket vállaljuk át mi. A célunk, hogy növeljük a sportolóink ismertségét, hírnevét, mert ezt tudjuk szponzori pénzekre, televíziós jogdíjakra váltani, amelyből százalékos alapon a mi hasznunk is származik.

– Meddig terjed a hatáskörük?

– Amikor egy fontos döntés előtt áll a sportoló, például klubot készül váltani, vagy megkeresi egy szponzor, felvázoljuk neki, melyik út milyen előnnyel és hátránnyal jár. De a döntést nem hozhatjuk meg helyette. A szakmai kérdésekbe sem szólunk bele, az legyen az edző és a szövetség dolga. Amúgy napi kapcsolatban vagyunk a sportolóinkkal, így nyugodtan mondhatom, mindent tudunk róluk a formájuktól kezdve, a szabadidős programjaikon át a magánéleti változásokig.

– Többnyire a sportolók keresik meg önöket vagy fordítva?

– Hét esetből hatszor a sportoló vagy egy családtagja, edzője veszi fel velünk a kapcsolatot, de Dzsudzsák Balázst például mi kerestük meg anno. Évente közel százan érdeklődnek nálunk, de a nagy többségnek nemet mondunk.

– Mi kell ahhoz, hogy igent mondjanak?

– Először is, az egyedüli kivétel Rapport Ricsit leszámítva, nem dolgozunk 18 évnél fiatalabbakkal. Ez az a kor, amikor már elég érett valaki ahhoz, hogy eldöntse, tűzön-vízen át kitart a sport mellett, ugyanakkor még formálható a személyisége. Ha jelentkezik nálunk valaki, még a személyes találkozás előtt végzünk egy kis kutatást, hogy mennyire ismert, milyen eredmény rejlik benne stb. Ahhoz, hogy fantáziát lássunk valakiben, vagy a személyiségének kell eladhatónak lennie, vagy a sportágának, de a legjobb, ha ez a kettő „csomagban” van.

– Kezdjük az utóbbival! Melyek az eladható sportágak idehaza?

– Az egyedüli állócsillag a foci, ezt kivéve mintha egy „trendhullámvasúton” ülnénk: szinte a semmiből csúcsra kerülnek sportágak, hirtelen divatos lesz őket támogatni, aztán néhány év után „kipukkad a lufi”. Ilyesmit láttunk gyorsasági motorban vagy teniszben Talmácsi Gábor, illetve Szávay Ági sikerei, majd háttérbe szorulása idején. Pár éve, amíg futott a szekér, még a vízilabda körül is többen sürgölődtek, de a 2000-es évek első felében volt a profi boksznak is egy mára kis híján nyomtalanul eltűnt aranykora. Mostanra pedig a klubsikereknek köszönhetően a kézilabda az, amelyik kezd egyre nagyobb pénzeket megmozgatni.

– És milyen személyiség adható el legjobban?

– Először is elengedhetetlen a folyamatosan jó teljesítmény, enélkül ugyanis a szponzorok hamar továbbállnak. A sportolónak nyitottnak és kommunikatívnak kell lennie, nem hátrány, ha beszél angolul. És bárki bármit mond, bizony számít a megjelenés is. Fontos, hogy menedzserként tisztában legyünk a sportolóink képességeivel, gyengeségeivel, így tudjuk például eldönteni, hogy ki az, akinél belefér egy kis bulvárszereplés, a magánélet ízléses tálalása, és ki az, akit óvni kell ettől. Ugyanígy vigyázni kell arra is, hogy csak olyan termékhez adjuk a versenyzőink arcát, ami úgymond beleillik a róla kialakult képbe.

– Azaz egy gyorséttermi láncot például elhessegetnének Berki Krisztián körül…

– Nem feltétlenül. Az, hogy egy gyorsétterem egy sportolót tenne meg reklámarcnak elsőre tényleg nehezen „védhető”, de ha úgy döntenénk, hogy az esetleges támadások ellenére bevállaljuk és a várható ismertségnövekedés miatt igent mondunk, akkor ebből kellene kihozni a maximumot. Ekkor nem azt hangsúlyoznánk, hogy milyen szendvicseket lehet ott enni, hanem azt, hogy van saláta is és mondjuk minden megvásárolt salátaadag után ajándékba kapnak egy pólót vagy egyéb BK, azaz Berki Krisztián-brandelt terméket. Hogy még egy kicsit szabadjára engedjem a fantáziámat, az ebből származó bevétel egy részét fel lehetne ajánlani pl. a Minden gyerek lakjon jól! Alapítványnak. Szóval minden helyzetet lehet úgy alakítani, hogy végül pozitív színben tüntessük fel a sportolónkat. Mert végső soron ez a feladatunk!


A színfalak mögött – menedzserek idehaza

Filipovics Vladan a labdarúgó átigazolási hírek leggyakoribb szereplője, ügyfeleiből túlzás nélkül össze lehetne állítani egy komplett magyar válogatottat is. A 72, általa képviselt focista közül a legismertebbek Gera Zoltán, Juhász Roland és Huszti Szabolcs.

Vörösbaranyi József egy győri könyvelőiroda vezetőjeként döntött úgy, hogy menedzselésbe kezd. Ha azt vesszük, hogy az általa képviselt Dzsudzsák Balázs egyszer 14,5, egyszer pedig 19 millió euróért váltott klubot, és a menedzseri szakmában a bevett jutalék 5-10% közötti, akkor nyugodtan mondhatjuk, a dolog bejött.

Hrutka János 2003-as visszavonulásakor kezdett menedzseléssel foglalkozni, legismertebb ügyfele a görög Olympiakosszal a BL-ben is bemutatkozó kapus, Megyeri Balázs.

Szörnyi Attila nevét a többség a Nagy László-ügy kapcsán jegyezte meg egy életre. A hosszas huzavona után Veszprémben – és a magyar válogatottban – kikötő klasszisunk mellett más kézilabdázók, így Ilyés Ferenc és Tomori Zsuzsa ügyeit is ő intézi.

Lóránt András 2003-ban magyar bajnok lett a Körmend kosárlabda-csapatával, 19 évesen azonban úgy döntött, a későbbiekben a háttérben próbál érvényesülni. Hanga Ádám menedzsereként nagy szerepe volt a játékos Spanyolországba szerződésében.

Csonka Gábort Janics Natasa menedzsereként ismertük meg – így aztán neki is volt miért szerepelnie az utóbbi egy évben. Ne gyűlöljetek! címmel könyvet is írt Janicsról.

Spiriev Attila segíti többek között a kalapácsvető olimpiai bajnok Pars Krisztián és 400 méteres síkfutásban Eb-ezüstérmes Deák Nagy Marcell pályafutását.

Orendi Mihály menedzseli az olimpiai bajnok Risztov Éva karrierjét. Kulcsszerepe volt abban, hogy az úszónő Debrecenben új esélyt kapott és felkészülhetett a londoni olimpiára.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!