Majd a Gyurcsány Feri visszadobja! – hallik egy öblös hang a kötcsei futballpálya-klubház elől, amikor a vendég nagyberényiek szabadrúgása átszáll még a kapu mögötti labdafogó hálón is. A nagyra nőtt sövények és fák takarásában áll ugyanis a kötcsei Gyurcsány-lak, ahol hosszú hétvége lévén, a házigazdák is éppen vidéki otthonukban tartózkodnak.

  <h1>Marci és anyukája a kötcsei lelátón. Avagy egy képen a közönség egyötöde</h1>-
  <h1>Pocakos urak bevetésre készen</h1>-

Marci és anyukája a kötcsei lelátón. Avagy egy képen a közönség egyötöde

- – Kép 1/2

A kötcsei futballpálya arról is nevezetes, hogy az év egy őszi napján VIP-parkoló; a polgári piknikre érkezők oda állítják le Audijaikat, Volvóikat és egyéb járgányaikat, lévén, hogy a hagyományos évenkénti összejövetelüknek otthont adó Dobozykúria is csak egy kőhajításnyira áll a pályától.

De most szépen nyírt gyep várja a hazai labdarúgás legalacsonyabb osztályának (megye négy, ahonnan már nem lehet kiesni) két reprezentánsát, és első pillantásra feltűnik, hogy a bajnokságot amúgy vezető házigazda azért is indul jelentős előnnyel, mert a pályája hosszában is, széltében is lejt, nem is kicsit, már-már olyan érzésünk van, hogy ha nem elég éberek és gyorsak a futballisták, a labda könnyen legurulhat a pálya mögötti völgybe.

Márpedig ebben az osztályban gyorsaságról csak visszafogottan beszélhetünk, az ezen a vasárnapon kötcsei vendégségbe érkező nagyberényieket végignézve különösen feltűnő, hogy gyakorlatilag nem akad a kezdő tizenegyben senki, akinek ne dudorodna kisebb-nagyobb pocak a meze alól, persze az is meglehet, hogy a látszat csal és csak a mezük csíkozása teszi…

„Ez az igazi örömfoci” – jegyzi meg Feledy Gyula, a Gyurcsány-lakról és az Orbán-féle polgári piknikről elhíresült somogyi község polgármestere, és nem is elsősorban arról beszél, hogy az első helyre hajtó helyieknek húsz perc sem kell a háromgólos előny megszerzéséhez, hanem arról, hogy ezen a szinten aztán tényleg a futball szeretetéért, a közösségért, a mozgásért játszanak hétről hétre, ülnek be személyautókba, ha idegenben játszanak, és ha kell, még zsebbe is nyúlnak és összedobják a nevezési díjat.

„Két éve fejenként tízezret dobtak be a fiúk a közösbe, hogy játszhassanak – ezt már Müller Tibor mondja, aki amellett, hogy Kötcse alpolgármestere, a fociklub mindenese, így edzője is. – Akkor egyébként bajnokok lettünk a megye négyben, legutóbb másodikok. Tavaly azonban már a Balatonszemes, idén meg a Balatonszárszó fiókcsapata vagyunk, így a vészes játékoshiányt is könnyebb áthidalnia mindkét félnek. Most is, a megye kettes Szárszóban játszott öt labdarúgónk szombaton, akik aztán ma is pályára lépnek.”

Feljebb, a megye háromba nem törekednek? – kérdezzük Müller Tibort, de válaszából kiderül, mennyire naivak vagyunk:
„Á, az lehetetlen! Abban az osztályban már ifjúsági csapatot is ki kell állítani, fiatalok azonban nincsenek, azokat egyre nehezebb futballra csábítani, meg egyre kevesebben is vannak.”

„Sorra szűntek meg a csapatok az elmúlt években a környező falvakban, onnan is idejárnak játszani most Kötcsére, máskülönben itt se lenne ki a csapat” – veszi vissza a szót a polgármester, aki rendel is a pálya szélén. Egy asszonyság odaveti neki, hogy „a tablettákat el ne feledje, doktor úr”; a polgármester ugyanis állatorvos, sőt mi több, festőművész is, legutóbbi kaposvári tárlatának megnyitóján Dés László szaxofonozott.

Visszatérve a focihoz, Feledy Gyula elbüszkélkedi, hogy 16 éves unokáját éppen most viszi el a Fradi a kaposvári focisuliból.

De a kötcsei fiúk között is vannak, akik többre vihették volna, akad, aki az NB II-ben is rugdosta a gólokat valaha, feltűnik egy különösen sportos alkatú legény is 18-as mezben, akiről megtudjuk, hogy a szomszédos faluba való, Áder János köztársasági elnök őrségében szolgál, de minden hétvégén játékra jelentkezik.

Aztán Gyurcsányék visszadobják-e a labdát? – kérdem egy dobozos sört kortyolgató atyafitól (nagy a vidámság a szünetben, már 4-0-ra vezet a Kötcse), aki azt feleli, ha itthon vannak, nyitva a kertkapujuk, amúgy is „jól elvegyülnek” a falubeliek között, a falunapok állandó vendégei, egyszer meg gyereknapon kötelet is húzott az exminiszterelnök a helyiekkel.

Közben Dobrev Klára és fia, Marci is feltűnik a nézők között, Gyurcsányné elárulja, hogy amikor nincs meccs, akkor is rendszeres vendégek a focipályáján, Marci már rúgja a falubeli gyerekekkel, most is csak attól félti, nehogy egy kósza lövés eltalálja. Márpedig abból ebben az osztályban akad, de hát tudjuk, itt az örömfoci a lényeg.

Mondjuk nehéz belegondolni, mi öröme lehet ezen a vasárnapon a végül 8-1 arányban alulmaradó ellennek, de legalább elmondhatják, hogy exkluzív környezetben léphettek pályára. A pálya egyik sarkában Gyurcsányék, a másikban a most meglehetősen elhagyatottnak tűnő, de a polgári piknikek szeptemberi hétvégéin annál zsúfoltabb udvarú Dobozy-kúria, és ahogyan dobozos sörös emberünk megjegyzi, ha már egyszer idejárnak az urak odaföntről, egyszer talán a kötcsei aréna is bekerül a stadionépítési programba…

Nevezetesség önmagában Kötcse is, nem véletlenül szerelmesednek bele pesti művész- és politikusemberek, Dés László például a magyar Toscanának mondta, tőle vették amúgy Gyurcsányék a kúriájukat. A település a tizenkilenc, 17–18. században épült kúriája közül kilencnek a megőrzéséért 2006-ban Hild-díjat kapott. S a futballcsapat is őrzi első helyét a „mennyei megyei” legalsó osztályában. És persze Gyurcsányék is visszadobták azt a labdát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!