Megesik, hogy egy előre gondosan megtervezett interjú már az első kérdésnél fordulatot vesz. Minden idők legeredményesebb magyar kerékpárosát, a Franciaországban élő Bodrogi Lászlót a most zajló Tour de France kapcsán kerestük, de alaposan meglepett minket.
– Gondolom, felesleges is kérdeznem, hogy követi-e a Tourt.
– Napközben élőben nem tudom figyelni, mert a gyárban vagyok. Este az összefoglalókat azért megnézem.
– Elnézést, jól értettem? A gyárban?
– Igen, váltanom kellett, jelenleg egy acélipari cégnél vagyok, ahol különböző gépek beállításával foglalkozom.
– Volt ehhez bármiféle előképzettsége?
– Képzettségem nem, de a mostani munkámhoz főként mechanikai ismeretekre van szükség, az pedig megvolt. Muszáj volt gyorsan belerázódnom, mert most ebből tudok megélni. Az edzősködés csak 1 évig tartott.
– Miért hagyott fel vele?
– Egy közeli egyesületnél dolgoztam 13–17 évesekkel, de ez egy kis csapat volt, a vége felé már fizetést sem tudtak adni, ezért eljöttem. Ha a családom szempontjából nézem, jó ez így, többet látom a gyerekeimet.
– Egyébként szeretett edzősködni?
– Igyekeztem mindent átadni, amit a pályafutásom során tanultam. Viszont az az igazság, hogy a mai fiatalok nem olyan fogékonyak a tanácsokra, mint annak idején én és a kortársaim. Azt hiszik, már mindent láttak, mindent tudnak.
– Ezek szerint most nincs jelen a kerékpár az életében. Hiányzik?
– Igen, de inkább csak az a része, hogy időnként elmenjek egyet tekerni. Nem zárom ki, hogy egyszer még vállalok állást a sportágban, már megszereztem itt Franciaországban a diplomát, amivel lehetnék hivatalos edző vagy csapatvezető. De amióta visszavonultam, nem keresett senki.
– Magyarországról se?
– Onnan se.
– Lehet, hogy sokan még mindig nem emésztették meg, hogy annak idején francia színekre váltott.
– Én egész pályafutásom alatt, akármilyen mezben is voltam, mindig a maximumot igyekeztem nyújtani, úgyhogy nem hiszem, hogy bárkinek is neheztelnie kellene rám. És akárhogy nézzük, a legjobb eredményeimet magyarként értem el, utána nem úgy alakult a karrierem, mint reméltem.
– Van önben hiányérzet?
– Nézze, amikor abba kellett hagynom, még nagyon motivált voltam. Folytatni akartam, de nem voltam mindig 100%-os állapotban, és egyetlen csapatnál se tartottak rám igényt. Ez azért esik rosszul, mert elnézve akár az idei Tour mezőnyét, látok több olyan bringást, akikről pontosan tudom, hogy nem voltak jobbak nálam, ők mégis még mindig ott vannak.
– Ezek után az is kezd meglepő lenni, hogy az összefoglalókat megnézi.
– Azért ne értse félre, nagyon szeretem a kerékpározást, a Tour pedig mindig különleges lesz számomra. De igaz, hogy miközben nézem, sokszor eszembe jut, hogy mi lett volna, ha…? Mi lett volna, ha azok sem doppingolnak, akik mögött harmadik lettem? Vagy ha lebuktak volna már akkor. Szakaszgyőztesként azért máshogy is alakulhattak volna a dolgok.
– Ha már szóba hozta: a mezőny tagjaként semmit sem sejtett Armstrong ügyeiből?
– Gyanúsítások voltak, de akkor még nem lehetett kimondani, hogy csalna. A korábbi rákbetegsége miatt járt bizonyos kezelésekre, és akkoriban beszédtéma volt a bringások közt is, hogy ezek között lehet olyan, ami növeli a teljesítményét… Mindenesetre a teszteken mindig simán átment.
– Franciaországból, a sportág fellegvárából nézve hogy látja: a közelmúlt botrányai megtépázták a kerékpározás nimbuszát?
– Egyáltalán nem. Az emberek ugyanúgy imádják, a média ezzel van tele. A televízióban pedig bárki láthatja, mennyien vannak az utak mentén, a világ különböző pontjairól is.
– Mi a véleménye az idei versenyről a Pireneusok után, de még az Alpok előtt?
– Ha nem történik valami váratlan, mint például a tavalyi bukása, akkor Chris Froome ezt a Tourt már megnyeri. Számomra egyébként nem ő tűnik annyira erősnek, inkább az ellenfelein érzem, hogy nincsenek formában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!