Az idei téli átigazolási időszak a szokottnál is csendesebbre sikerült Európában. Noha a Chelsea Pato megvásárlásával dobott néhány csontot a sajtónak, és a Newcastle United is elköltött 38 millió fontot – az igazán nagy üzleteket ezúttal Ázsiában kötötték.

 
 
 

Sok mindent elárulnak a számok: a tíz legtöbbet költő futball-klubból öt kínai.

A karrier végi levezetés és zsebtömködés már az ezredforduló óta divat a labdarúgósztárok körében, útjuk gyakran vezet a Közel- vagy Távol-Keletre. A kínai bajnokságban már korábban is megmutatták magukat olyan nagyszerű játékosok, mint például Nicolas Anelka vagy Didier Drogba, most azonban újabb szintet lépett az ázsiai labdarúgás. Jackson Martínez, Ramires, Gervinho, Fredy Guarín és Paulinho mind-mind megfelelő életkorban lévő labdarúgó, a sort korelnökként zárja a 30 éves Demba Ba. Ráadásul erre a hat játékosra – a mértékadó transfermarkt.de portál adatai szerint – majdnem 100 millió fontot költöttek új kenyéradóik. A legdrágább az Atlético Madridtól távozó Jackson Martínez volt 31 milliós árral, de a Chelsea-t maga mögött hagyó Ramiresnek sem kell szégyellnie 21 milliós transzferdíját. A dobogó harmadik fokára az Európában kevéssé ismert brazil, Elkeson került, aki ráadásul ligán belül váltott; a Guangzhou Evergrande 14 millió fontért adta el a Shangai SIPG csapatának. Szintén a tőkeerős kínai foci erősödését mutatja, hogy a támadó Sven-Göran Eriksson kezei alatt kamatoztathatja a Luiz Felipe Scolaritól tanultakat.

A kínai klubok ráadásul nem csak üzletfeleikkel, de alkalmazottaikkal is igen bőkezűek: az AS Roma csapatától igazoló Gervinho 8, Ramires 12, a számunkra szinte nevenincs brazil Geuvanio (a Santost hagyta ott) pedig 9 millió euró körüli éves fizetéssel számolhat. Az pedig már csak újabb fricska Európának, hogy a télen legtöbbet költő klub, a kínai másodosztályban érdekelt Tianjin Quanjinan, amely 48 milliót fizetett volna a Corinthianstól a Chelsea-hez igazoló Alexandre Patónak, hároméves szolgálatáért. Naná, hogy sok játékos csak csilingelő pénztárgép hangját hallja, mikor Kínába csábítják, viszont adja magát a kérdés, hogy szakmailag, karrierszempontból megéri-e evőpálcikára cserélni az étkészletet.

Ha ilyen ütemben folytatódik a játékosok átáramlása Kínába, könnyen lehet, hogy Európa is felkapja majd a fejét egy-egy ázsiai BL-mérkőzésre. Noha még jó ideig nem reális cél, hogy az ázsiai BL nézettségben utolérje az európait, például a Libertadores Kupa befoghatónak tűnik.

A sztárok jelenléte ráadásul nemcsak a nézőket, a szponzorokat is vonzza, így Ázsiában a foci akár még nagyobb aranybányává válhat. Ehhez persze idő és főleg eredmények kellenek. Az pedig, hogy Kína valóban nemcsak végállomása lehet-e egy karriernek, akkor derül ki, amikor a játékosok továbbállnak. Tökéletes mércéje lesz a kínai futball térhódításának, hogy ezek a játékosok mikor, hova és mennyiért mennek. Ha mennek egyáltalán.

Európán belül, mégis kívül
Néhány évvel ezelőtt még Törökország jelentette a futballnak azt, amit ma Kína. A török élvonal anno, főként a Galatasaray, a Besiktas és a Fenerbahce ugyanúgy kiöregedőben lévő játékosok szerződtetésével kezdte a felzárkózást. Mára pedig már – a középcsapatok is – topligákban is versenyképes összegekért igazolnak, a török pedig a 11. legerősebb futballnemzet Európában. Dzsudzsák Balázs számára relatíve fiatalon is vonzó egy ilyen bajnokság. A magyar válogatott csapatkapitánya nyáron mondott igent a Bursaspornak, amely most csak vergődik, az európai kupaszereplés helyett a felsőházba kerülésért küzd; és egy hete még átmeneti nehézségekről cikkeztek, mert a török klub tartozott játékosainak. Amúgy Dzsudzsák is messze van élete formájától: 19 meccsen 4 gólig, és ugyanennyi asszisztig jutott. A magyar szélső egyelőre nemhogy PSV-s, de még moszkvai formáját sem hozza. Példája egyelőre azt a véleményt osztja, miszerint jobban megéri kevesebb pénzért magasabb színvonalon focizni, mint fordítva.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!