Nem így kellett volna - Váratlanul érte az olimpiai pályázat gyors visszavonása Muszbek Mihályt

– Kezdjük a legaktuálisabb témával, szerdán eldőlt, Budapest mégsem pályázik a 2024-es nyári olimpia és paralimpia megrendezésére. Mi a véleménye erről a lépésről a gazdasági szakembernek?

– Eddig azt gondoltam magamról, hogy a rendelkezésemre álló információk alapján elég pontosan ki tudom számolni, mikor mire lehet számítani. A pályázat gyors visszavonása teljesen váratlanul ért. Én azonnali népszavazás kiírását és erős érvekre épülő társadalmi vitát vártam. Ehelyett három ember (Orbán Viktor miniszterelnök, Tarlós István, Budapest főpolgármestere és Borkai Zsolt MOB-elnök – a szerk.) összeült és döntött a visszalépésről.

– Nem ért egyet ezzel a döntéssel?

– A módszerrel nem értek egyet, ahogy ez a kérdés eldőlt. Az a kormány, amely stratégiai ágazatként tekint a sportra, és több százmilliárdot fordít ennek a területnek a fejlesztésére, a lemaradásunk behozására, meghátrál a valós társadalmi kontroll elől. Ezt nem így kellett volna csinálni. Így soha nem fog kiderülni, hogy valójában a támogatók vagy az ellenzők voltak-e többen?

– Hogyan kellett volna kezelni ezt a kérdést?

– Mindent láthatóvá kellett volna tenni, hiteles szakértőknek világosan el kellett volna mondaniuk, milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár az olimpiai rendezés. Ezek után a kormánynak kellett volna kiírni a népszavazást, és elfogadni annak eredményét. Ha nagy lett volna az emberek ellenállása, akkor vissza kell lépni, ha a lakosság támogatja a projektet, akkor végig kellett volna vinni. Ebben az esetben a kormány mindenképpen jól jött volna ki ebből a helyzetből, függetlenül a népszavazás eredményétől. Jelenleg ennek pont az ellenkezője történt, azt pedig nem is kívánom minősíteni, hogy a két rivális város, Párizs és Los Angeles ügynökeit vélik az aláírásgyűjtés mögött látni vagy láttatni, súgott politikai vélemény szerint.

– Említette, hogy stratégiai ágazatként kiemelt állami támogatásban részesül a sport Magyarországon, ezt szolgálja a tao-rendszer is, ami lehetővé teszi, hogy magántulajdonban lévő vállalkozások a látványsportágak támogatására fordított összegeket leírják az adójukból. Hogyan működik a rendszer, rengeteg visszaélésről hallani, a labdarúgó-szövetség el is ismerte, hogy nem tud mindenkit ellenőrizni, aki támogatást igényelt és kapott.

– A korrupcióról sokan beszélnek, de kevés esetben van valós bizonyíték. Az élet más területén is lehet hallani zsebbe visszafizetett százalékokról, de gazdasági szempontból ez okozza a legkisebb kárt. Sokkal nagyobb baj, hogy nincs olyan szakember, aki el tudná mondani, hogyan kellene jól működnie a tao-nak. Az biztos, hogy nem úgy, ahogy most. A tao ideális esetben segítséget jelent egy klubnak, amíg annak sikerül piaci alapokra helyezni a működését. Úgy kellene működtetni a rendszert, hogy az kapjon több tao-támogatást, aki a hozzáértésével, üzleti érzékével több saját bevételt tud felmutatni. A mostani helyzetben azonban az egyesületi vezetők nem a nézőszám növelésére, a szurkolók minél magasabb szintű kiszolgálására koncentrálnak, hanem arra, hogy minél jobb tao-pályázatot írjanak, mert így jutnak több bevételhez. A taotámogatás a „puha pénz”, mert könnyen megszerezhető, legalábbis könnyebben, mintha jól működő stratégiát készítenének a saját bevétel növelésére. Ez egy ördögi kör, a tao-nak kellene segíteni a piaci viszonyok kialakításában, viszont ezzel szemben éppen a gátat szab ennek a folyamatnak.

– Van olyan klub, amely kizárólag piaci alapon tudna működni Magyarországon, tehát a saját bevételeiből, jegyeladás, szponzorok támogatása eltartja magát?

– Nincs, ahogy ilyen sportág sincs. A világban a labdarúgás, golf, autó-motor sport, tenisz, nagymértékben az atlétika, a kézilabda és a sí félig-meddig eltartja magát. A világ 100-120 sportága közül 10-15 képes piaci alapon működni külföldön, és a kép országonként is más.

– Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy nálunk is el tudja tartani magát például egy labdarúgóklub?

– Nem lesz népszerű, amit mondok, de egy faluban vagy olyan kisvárosban, ahol a sportágnak nincsenek több évtizedes hagyományai vagy abramovicsi méretű mentora, nem lehet nyereséges sportvállalkozást működtetni, főleg nem külföldi játékosokkal, akik még csak nem is laknak azon a településen, amelynek a nevében játszanak. Százezer lakosnál kevesebbel rendelkező településen nem lehet profi klubot működtetni, csak nagyon komoly múlt és kötődés esetén. Kisebb költségvetésű sportoknak, mint a kézilabda, a kosárlabda, a boksz vagy a súlyemelés, éppen ezeken a településeken van létjogosultsága.

– 2010 óta a magyar kormány évente körülbelül 300 milliárd forintot fordít a sportra, mégsem jönnek igazán a nemzetközi eredmények. Mi ennek az oka?

– Az összeg 35-40 százalékát kapják a nem annyira piacképes olimpiai sportágak, melyekben hagyományosan sikeresek vagyunk. A cél világos: behozni a lemaradást a világ élvonalához képest. Viszont az nagy baj, hogy ebből az összegből csak 200 milliárd jelenik meg a költségvetésben, ennek útja látható. A többi a bújtatott támogatás, ami lehet egy-egy állami cég hirdetése valamelyik sportegyesületnél, de idetartozik az is, amikor az állami televízió közpénzből a valós piaci érték többszöröséért vásárol közvetítési jogokat. A Fideszkormány a 2000-es évek elején is próbálta piaci alapon működtetni a magyar sportot, a futballklubok gazdasági társaságokká alakultak, melyeket tulajdonosok vezettek, olimpiai sportágakban világbajnokságok rendezésére pályázott az ország, elkezdődött a stadionok felújítása.

– Több stadion épült, Debrecenben, Budapesten a Groupama Arénában, az MTK stadionjában ideális körülmények várják a közönséget, de a nézőszám nem emelkedett a labdarúgó-bajnokikon.

– Az MLSZ készített egy tízéves stratégiai programot 2011-től 2020-ig, itt pontosan leírták, honnan hova kell eljutni. Például idén átlagban hatezer nézőnek kellene lenni az élvonalbeli bajnokikon, ezzel szemben átlagosan csak több mint kétezren járnak meccsekre. Hiányzik a piaci átállásra való szándék és ösztönzés: mindenki tudomásul veszi, hogy ez van. Az is szerepel a stratégiában, hogy fűthető talajú pályák kellenek. A fűtés ott van a gyepszőnyeg alatt, de nem működik, és ezek ellen nem tesz semmit a szövetség. Az MLSZ büszke arra, hogy átadott több mint ezer pályát, nekem az a kérdésem, hogy az építési költségek és a tervezett bevételek mellett számoltak-e az állagmegóvási költségekkel? Ha egy stadiont nem gondoznak folyamatosan, akkor 25-30 év után nem marad más lehetőség, mint a lebontása. A ferencvárosi Groupama Aréna 14 milliárd forintért épült, éves fenntartási költsége 120-150 millió forint.

– Mennyi pénzre lenne szükség a Bajnokok Ligája vagy az Európa Liga csoportkörének eléréséhez?

– A BL-ben a sorozat elindítása óta, tehát 26 év alatt a Ferencváros és a Debrecen is egy-egy alkalommal jutott el a csoportkörig, ami óriási bravúr volt, de amíg egy magyar klubnak nem éri el az évi költségvetése a 4 milliárd forintot, addig nem lesz reálisan elvárható, hogy rendszeres szereplője legyen a főtáblának.

– Egyre több politikus vállal vezető szerepet a honi sportban. Ez használ a sportnak?

– Önmagában az nem baj, ha a sportvezető politikus, ha érti, ismeri a sportágat, amit irányít. Nálunk az a gond, hogy sokakat nem a sportág szeretete vonz, hanem az állami források, melyekből igyekeznek a vezetők minél többet saját céljaikra megszerezni, ami rendkívül káros.


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!