Egy ünnepelt élsportoló, egy világsztár élete sem mindig fenékig tejfel. Az újabb példa: Oliver Kahn. A világ egykori legjobb futballkapusa egy német tévéshow-ban mondta el, hogy súlyos mentális problémái voltak, burnout-szindrómával kezelték pályafutása legsikeresebb éveiben.

 
Oliver Kahn - Forrás: Profimedia

A Bayern München játékosa korának ikonja volt. Háromszor választották a világ legjobb kapusának, Bajnokok Ligáját és nyolc hazai bajnoki címet nyert klubjával, 86- szor szerepelt a német válogatottban – de nem csak ez tette különlegessé.

Kahn egy ősrégi fociklisé, a „flúgos kapus” megtestesítője volt. Olyan világklasszis, akinek gyakran elgurult a gyógyszere. Önkívületben volt a pályán, sokszor nem tudta kontrollálni érzelmeit, indulatait.

Csúnya dolog volt, amikor banánt mutogattak neki az ellenfél szurkolói, habár az adott esetben rasszista üzenet nélkül. Kahnnak, valljuk be, valóban akadtak „emberszabású” pillanatai; simán előfordult, hogy torkon ragadta ellenfelét a pályán.

Ki sejthette, mi játszódik le ebben a kivételes szorgalmú hivatásos sportolóban, becsvágyó, a tökéletességet megszállottan hajszoló fiatalemberben? „Reggel felébredtem, és nem tudtam, hogyan jutok el az edzésre. Egyáltalán, hogy bírok lemenni a lépcsőn, képes leszek-e összeszedni az erőm” – meséli a 48 éves Kahn, 2017-ben, két évtized múltán.

Egy korábbi önéletrajzából már kiderült, hogy a sikerek csúcsán iszonyatos szorongások gyötörték. Félt a vereségtől, félt a kudarctól, félt a bírálatoktól és az egyre nyomasztóbb, irreális elvárásoktól.

Előfordult, hogy mérkőzés előtt nem kapott levegőt, forgott vele a világ. És akkor még attól is félt, hogy valaki észreveszi a szorongását.

Így indult a pályára, bemelegíteni.

És jött az az emlékezetes meccs, amely után minden még rosszabbra fordult. A Bayern az 1999-es BL-döntőben végig jobb volt ellenfelénél, a Manchester Unitednél, 1-0-ra vezetett a rendes játékidő lejártakor – aztán pillanatok alatt kaptak két gólt, és a legendás Sir Alex Fergusson csapata nyerte a trófeát. Sokkoló vereség a bajoroknak.

A lefújás után Kahn hosszú percekig ült a földön, a kapufának dőlve, némán, kifejezéstelen arccal meredt maga elé. Tünetei a fájó vereség utáni hónapokban súlyosabbra fordultak, és egy nap be kellett látnia, hogy így nem megy tovább. Szakemberhez fordult segítségért: burnout- (kiégés-) szindrómát állapítottak meg nála.

Ezt a kórképet rendszerint a túlzott stressz okozza. A páciens „kiég”, mindenbe belefárad, reménytelenség tölti el. Céljait elveszíti, önértékelése – és ezzel együtt teljesítménye – csökken (lásd keretes írásunkat).

Oliver Kahn megharcolt a démonjaival, és legyőzte őket. Terápiája sikeres volt, orvosai és családja segítségével kimászott a gödörből. Két évvel később a BL-t is megnyerte a Bayernnel, ő volt a döntő hőse. 2008-ban vonult vissza, edzői feladatot nem vállalt, évek óta televíziós szakkommentátorként dolgozik. A játékos korában nem éppen filozófusként megismert Olli most ilyen precízen foglalja össze a tanulságot: „Fontos tudatosítani, hogy a siker hajszolása, ha tartósan eltúlzott és kényszeres, megbetegíthet.”

A „Nummer 1”
Született: 1969
Klubjai: Karlsruhe, Bayern München
Válogatottság: 86 (1993–2006)
Világbajnoki ezüstérmes (2002), bronzérmes (2006), Európa-bajnok (1996)
A világbajnokság legjobb játékosa (2002)
Legnagyobb riválisa: Jens Lehmann


Tragikus véget ért egy másik német kapus, Robert Enke lelki betegsége.
A nyolcszoros válogatott hannoveri labdarúgó öngyilkos lett: vonat elé vetette magát 2009 őszén. Előzőleg éveken át kezelték súlyos depresszióval, amelyet egy családi tragédia váltott ki. Búcsúlevelében bocsánatot kért családjától és orvosaitól.
A kapus halála heves vitákat keltett: ki a felelős a brutális teljesítménykényszerben élő profi sportolók lelki egészségéért?
A játékos özvegye közreműködésével létrehozott Robert Enkealapítvány a depresszió és a gyermekszívbetegségek kutatását és kezelését támogatja.


BURNOUT. A kiégés tünetegyüttesét Herbert Freudenberger amerikai pszichoanalitikus írta le 1974-ben.
Alapvető jellemzői: fizikai, mentális, érzelmi kimerültség, a reménytelenség érzete, krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavarok, emésztési problémák, depresszió, tehetetlenség, koncentrációs zavarok, dühkitörések.
Szélsőséges esetben öngyilkossághoz vezethet.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!