A téli sportolók tragédiája, hogy a legtöbb országban, így Magyarországon is, pusztán az eredményeikkel aligha tudnak bekerülni a hírek fősodrába. Ahhoz is, hogy a héten néhány napig mégis téma legyen, az kellett, hogy egy – amúgy kiváló – alpesi sízőnő, „bugyijában turkáljanak”.
A gumibugyi tehát nem tilos, nem úgy, mint a szigetelőszalag – ez már az osztrákok olimpiai bajnok síugrójának, Gregor Schlierenzauernek a keserű tapasztalata. „Schlierinek” a múlt hétvégén a tauplitzi Világkupa-versenyen gyűlt meg a baja a cipzárjával, amelyet végül szigszalaggal rögzítettek ruhájához. Az ugrását követően az ötszörös világbajnok klasszis már győztesnek hitte magát, amikor kiderült, a zsűri nem fogadja el a szerelését, és kizárják a versenyből. Nem csoda ez a szigor, hiszen a síugrók esetében komoly szerepet kap az aerodinamika. Korábban a komplett norvég csapatot zárták ki egy versenyhétvégéről, nem megfelelő rajtszámrögzítés miatt. Legendás alakja a sportágnak Florian Liegl, aki sokak szerint annak köszönhette sikereit, hogy a többieknél valamivel bővebb ruhában ugrott, amelybe jobban belekapott a szél – nem véletlenül kapta az osztrák síugró a „Szoknyás” becenevet. Tény, hogy miután szabályozták a ruhákat, Liegl 2005-ben visszavonult.
A mai, már-már divatbemutatókra hasonlító teniszmérkőzéseket nézve nehéz elképzelni, hogy a sportág hőskorában az urak nyakkendőben, a hölgyek pedig földig érő szoknyában játszottak, és csak a 30-as években terjedtek el a térd fölött végződő viseletek. A női mezőny tagjai néha túlzásba is viszik: Venus Williams 2010-ben testszínű alsóneműjével sokkolta – vagy izgatta fel – a nézőket, míg húgának, Serenának korábban bemelegítés után kellett lecserélnie a szervezők által túlságosan kihívónak minősített dresszét. A világelső Caroline Wozniacki nemrég vallotta be, hogy játék közben zavarta a túlontúl feszes ruhája. A tradíciókból persze még így is őriz valamit a „fehér sport”, hiszen a wimbledoni tornán továbbra is előírás a – szinte – teljesen fehér viselet. A mindig is rikító, színes öltözékéről híres Andre Agassi 1988 és 1990 között bojkottálta is a versenyt. Végül ő is fejet hajtott a hagyományok előtt, s jól is tette, hiszen 1992-ben éppen itt nyerte élete első Grand Slam-trófeáját.
A muszlim sportolónők ruházata már több szövetségnek okozott fejtörést, hiszen a sportágak szigorú előírásai gyakran ütköznek a vallási öltözködési szabályokkal. A FIFA 2007-ben tiltotta be a fejkendőt, valamint az egész testet fedő viseletet.
Júniusban az iráni női válogatott tagjai mégis így jelentek meg Jordániában, ám az ellenőrök nem engedték pályára lépni őket, a találkozót pedig a házigazdák javára írták. Az egész testet, eltakaró hidzsáb kötelező viselése miatt az iráni nőknek számos sportágban (pl. torna, úszás) gyakorlatilag nincs lehetőségük nemzetközi versenyeken részt venni. A súlyemelőknél úgy kezelték a kérdést, hogy a muszlim nők hordhatják a mindenüket elfedő öltözéküket, de csakis a kötelező versenyruházat alatt.
És ha sportviseletekről van szó, megkerülhetetlenek az úszásban 2008-ban fel-, majd 2010-ben eltűnt „cápadresszek”, amelyek lelkén két év alatt 240 világcsúcs szárad. Amikor a FINA végül betiltotta őket, a versenyzők nagy része is fellélegezhetett, a csodadresszeket ugyanis több mint fél órába telt felvenni és sokan arra panaszkodtak, alig kapnak benne levegőt. Amióta ismét textilruhában versenyez mindenki, összesen két új, nagymedencés világcsúcs született, de ebből is csak az amerikai Ryan Lochte 200 vegyesen felállított rekordja megy csodaszámba. A másik csúcsdöntés ugyanis a kínai Sun Yang révén férfi 1500 méteres számban történt, de ott korábban sem viselték a cápadresszeket, mert negyed órát képtelenség lett volna kibírni bennük. Nemrég bejárta a hír az uszodákat, hogy a cápadresszek gyártásában is úttörő világcég már a jelenlegi szabályok között is megtalálta azokat a lehetőségeket, amelyek mentén újra másodperceket gyorsulhatnak az úszók. Kiss László, a magyar válogatott szövetségi kapitány nem örült hírnek, s mint mondta: „úgy tűnik, a rongyos forradalom folytatódik”.
Sokan az 1954-es labdarúgó vb-döntő elvesztését annak tudják be, hogy a félidőben a németek lecserélték a stoplijaikat, így sokkal kevésbé csúszkáltak a napok óta áztatott talajú pályán, mint a magyar válogatott tagjai. „A berni csoda a mi forradalmian új, cserélhető, csavaros stoplijainknak volt köszönhető” – hirdeti magáról az Adi Dassler által alapított német sportgyártó cég honlapjának történeti rovatában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
