Az őszi szezonban Végh Zoltán, a Vasas labdarúgócsapatának kapusa 569 alkalommal húzhatta fel az NB I-ben az 1-es számú mezt. A most 40. életévébe lépett portás nyolcesztendős korában lett igazolt játékos Veszprémben, ahol végigjárta a ranglétra minden fokát, amíg bemutatkozhatott az első osztályban. Eddigi pályafutása során jó néhány klubban szerepelt, a Vasasban és az MTK-ban több alkalommal is, de megfordult Győrben, Újpesten, Veszprémben, a Videotonnál, a BVSC-nél, és 25 alkalommal viselhette a címeres mezt.
Csak Magyarországon meglepő az, hogy egy játékos még 40 éves korában is aktív, és az 569-es szám is csak idehaza számít rekordnak, mert Angliában, Spanyolországban vagy Olaszországban számos olyan labdarúgó akad, aki messze túlszárnyalta az első osztályban való szereplés magyar rekordját. Nálunk korábban Szabó György, a tatabányai hátvéd volt az első, aki átlépte az 500-as határt. Ezt követően Illés Béla 540 NB I-es meccsig jutott, és ezt szárnyalta túl Végh Zoltán, aki elmesélte, hogy hajdanán, amikor Veszprémben labdarúgó-kiválasztást tartottak, a srácok zöme gólt akart rúgni, őt meg valahogy inkább a kapusposzt vonzotta. Nyolcan voltak, akik a háló elé akartak állni, neki sikerült, maradhatott. A többiek szép lassan lemorzsolódtak.
– Magyarországon ritkaság, hogy valaki 40 évesen még az NB I-ben szerepeljen.
– A kapuban könnyebb, mármint fizikálisan, igaz, az idegi megterhelés jóval nagyobb. Ha a csatár kihagy egy gólhelyzetet, legfeljebb legyintenek rá, ám ha a kapus követ el hibát, az akár eldöntheti egy mérkőzés sorsát is.
– Minek köszönheti, hogy fizikálisan ilyen jó állapotban van?
– Elsősorban a családi háttérnek, másodsorban pedig annak, hogy még mindig imádom ezt a sportágat, és remélem, még egy-két évig helyt tudok állni.
– Huszonötször volt magyar válogatott. Melyik a legemlékezetesebb mérkőzése?
– Természetesen minden játékos számára a legnagyobb megtiszteltetés az, ha képviselheti hazáját a nemzetközi mérkőzéseken. Ami meg a legemlékezetesebbet illeti, egy Eb-selejtező volt, amelyet 2003-ban a lettek ellen vívtunk, és már szabadságon voltam, amikor kiderült, hogy a behívott kapusok mindegyike megsérült. A Balatonról jöttem, mondhatni fejest ugrottam a mérkőzésbe. Szerencsére 3-1-re nyertünk, és jól ment a védés.
– Jelenleg nemigen megy a Vasasnak.
– A biztos bennmaradás a cél, habár nem ezzel vágtunk neki az idénynek. Az első időben jól ment a szekér, aztán becsúsztak váratlan és peches vereségek is. De ami a legfontosabb, hogy kialakuljon a csapategység, sok idegenlégiós van nálunk, nehéz a kommunikáció, de bízom benne, hogy Komjáti András edzőnk összeráz minket, s a tavaszi idényben sokkal jobban szerepelünk majd.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
