A zeniten már túljutó futballsztárok igyekeznek kihasználni népszerűségüket, és még egy utolsó, zsíros szerződéssel biztosítani vénséges napjaikat – mielőtt edzőként, vagy sportigazgatóként helyezkednének el. Az Európában csúcsra jutó klasszisok előbb-utóbb Amerikában vagy Ázsiában kötnek ki. Csak kevesen térnek vissza.

 
Thierry Henry az Arsenal és a Barcelona egykori sztárja ma New Yorkban ontja a gólokat

Az USA-ban hagyománya van a levezetni vágyó sztárok alkalmazásának. A klubok így növelik reklámértéküket, emelik a liga presztízsét is és népszerűsítik a focit a baseballon nevelkedett lakosság körében. A New York Cosmos nevét 1975-ben ismerte meg a futballvilág, amikor a „Fekete Gyöngyszem”, azaz a brazil Pelé 4 és fél millió dollárért aláírt a csapathoz. A világ valaha élt egyik legjobbja karrierjének utolsó két évét saját bevallása szerint is a pénzkeresés motiválta. A „Királyt” legendák sora követte: Beckenbauer (előbb 32, majd 38 évesen ismét), Carlos Alberto (33, 37), Neeskens (28), Cruyff (31), Matthäus (39), Donadoni (33), Djorkaeff (37), Sztoicskov (34)… és a jelenkor legjobbjai, Beckham (32), illetve Henry (33).

A kilencvenes években Japán fokozatosan lemásolta az amerikai modellt. A J-League mesés ajánlatokkal várta a levezetésre vágyó, kiöregedőfélben lévő sztárokat. Dunga (32), Zico (38), Schillaci (30), Michael Laudrup (32) és Gary Lineker (32) is Japánban alapozták meg nyugdíjukat.

Az arab országok az ezredfordulóval követték az Egyesült Államok és Japán példáját. A katari bajnokság vonzó úti célnak bizonyult a de Boer testvérek (34), Hierro (35), Batistuta (34), vagy Leboeuf (35) számára. (Leboeuf 2007-ben, 39 évesen a Dél-karolinai Hollywood Unitedhez is ellátogatott, jelenleg is a keret tagja!) Cannavaro 36 évesen szintén két évet harcolt ki, Dubaiban. Egyre vonzóbbak a volt szovjet köztársaságok: Roberto Carlos 37 évesen utazott Dagesztánba, kétéves szerződést írt alá 10 millió euróért, Rivaldo pedig két szezon erejéig Üzbegisztánban ontotta a gólokat, 10 millió euróért. Rivaldo ezután, 38 évesen hazatért Brazíliába, és a São Paulóval került a címlapokra. Most, 39 évesen, 13 évvel Aranylabdája után még mindig aktív: meccseket dönt el, álomgólt lő, varázsol a pályán. Igaz, a tempó már nem a régi.

Apropó, Brazília. A brazil klubok pénzügyi szempontból kiemelkednek Dél-Amerikában, sőt, lassan az európai egyesületekkel is felveszik a versenyt. 2010-ben az öreg kontinensen 29 százalékkal kevesebbet költöttek igazolásokra, Brazíliában 63 százalékkal nőtt a bevásárlásra fordított összeg. A Milantól hazaszerződő Ronaldinho (30) négy évig heti 100 ezer fontot keres. Igaz, még mindig becsavarja szögletből…

A legidősebbek

2009 nyarán a korábbi kolumbiai válogatott, Anthony de Ávila 46 évesen tért vissza a profi labdarúgáshoz. A rekordot a Doncaster Rovers egykori focistája, John Ryan tartja, aki még 52 évesen is stoplist húzott – csak hogy megdöntse a legendás Sir Stanley Matthews rekordját. Matthews 50 éves koráig rúgta bőrt.

Csak a játék kedvéért

Jürgen Klinsmann nem bírta tétlenül visszavonulása után. Az USA-ban fociiskolát és sportmenedzseri irodát alapított, 2003-ban egy helyi amatőr csapathoz szerződött. Utóbbi azonban senkinek sem tűnt fel, mert Klinsmann álnéven, Jay Göppingenként (39) lépett pályára. (Klinsmann Göppingenben született.) 1999 szeptemberében száz holland szurkoló még ennél is különbet látott: az amatőr bajnokság ötödik és hatodik helyén álló csapatai játszottak egymás ellen, a pályán pedig van Basten és Ruud Gullit néztek farkasszemet. A holland labdarúgás korszakos egyéniségei baráti felkérésnek tettek eleget.

(Á. D. )

 

Magyar veteránok

Illés, Dragóner, Sebők, Miriuta, Wukovics, Détári, Hrutka, Telek, Sándor Tamás Urbán, Preisinger… Negyven körül sem hagyták abba, alsóbb osztályokban növelik a nézőszámot.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!