A dühöt mederbe terelni

– Ahogy felkerült a videó a YouTube-ra, az egyik online hírportál már meg is kondította a vészharangot: „Abból látszik, hogy mekkora a baj, hogy már Molnár Áron is kezd elmenni a We are the world irányába. Bizonyára arra gondoltak, ahogyan egy kosárpályán, láthatólag különféle nációjú emberekkel együtt énekik, hogy „fogjunk össze most már együtt a gyűlölködés ellen…”

– Ha we are the worldösödöm, és ez kritika, akkor én ezt pozitív kritikának fogom fel. A We are the world egy csodálatos dal, ami a legtökéletesebben mutatja meg, mi az, hogy összefogás. Hívhatjuk naivitásnak is. Amit Michael Jackson csinált, az utánozhatatlan és egyedi, így hát nem tudom pejoratívként kezelni, ha az ő egyik produkciójához hasonlítanak.

– Első, Ébresztő című klipjét, melyben olyan alapfogalmakat tesz tisztába, mint a migráns, bevándorló, menekült, több mint 300 ezren látták, a következő, Tanulni akarunk! című oktatáskritikája pedig már közel 630 ezer megtekintésnél jár…

– Ebből is látszik, hogy a közügyekkel való foglalkozás egy Youtube csatornán keresztül sokkal nagyobb közönséget szólít meg, mint a színház. Elképzelhetetlen, hogy a színházon keresztül ennyi emberhez elérjenek azok a gondolatok vagy viselkedési formák, amelyeket próbálunk átadni. Színészként a szerep tükrén át beszélek problémákról, a karakter problémáin keresztül igyekszem interpretálni a saját problémámat. Ez nekem nem volt elég. Több kellett!

– Harc? Amire a legfrissebb videójában is buzdít? 

– Nézzük meg a teljes kontextust: „Annyit kérek tőled, hogy állj készen a harcra! Ha a buszon, a villamoson egy zavart ember ordít arcba!” A harci felkészülést egyébként már a Tanulni akarunk!-ban is leírtam: a tudás legyen a pajzsod, az érv legyen a vérted. A lényeg, hogy az attitűd, amivel fel kell lépni, tényleg harcos attitűd, de ez nem agressziót meg fegyvereket jelent, hanem érveket és kimondott szavakat. Mert mi az agresszió elleni legjobb védekezés? Az, ha zavarba hozunk valakit. Két hete volt egy ilyen esetem: utaztam a villamoson, mögöttem egy roma család ült, jókedvűen énekeltek. Álltam, kapaszkodtam és hallgattam, ahogy az előttem ülő két ember méltatlankodva arról beszélget, miért ennyire hangosak, mért kell a villamoson énekelni, miért nem szállnak már le. Mindegy, úgy sincs céljuk – mondta végül az egyikük. Na, ezen a ponton nem bírtam ki, és megkérdeztem, hogy érti, hogy nincs céljuk? Miért baj az, hogy hangosak, hogy énekelnek? Teljesen más kultúrából jövünk mindannyian. Én például vajdasági gyerek vagyok, az én családom nagy része hangos. Ha szerb vagy horvát embereket látsz beszélgetni, azt hiheted, veszekednek. Ez a fajta vehemencia felénk alapattitűd. Azért nincs céljuk, mert hangosan énekelnek? És attól, hogy a villamoson teszik ezt, már rossz emberek? Ha odafigyelünk egy kicsit, hallhatjuk, hogy szép gyerekdalokat énekelnek. Mit hallgatunk szívesebben? Egy agresszívan ordító embert vagy egy éneklő kislányt? Amikor leszálltak, megköszönték a beszélgetést. Hozzá tartozik, hogy épp előadásról mentem haza, és a pár, akikkel vitába elegyedtem, znap este a Kölcsönlakás című előadásban engem nézett. Nyilván ez is hozzájárult a pozitív végkicsengéshez. Ezért kell szerintem mindenkinek, akinek van ismertsége, megnyilvánulni. Színésznek, rendezőnek, mindenkinek, aki részt vesz a közéletben. Felelősséggel tartozunk a környezetünknek, főleg a gyerekeknek. Azt szeretném közvetíteni, hogy bárki nyugodtan lépjen fel ellene, ha ilyet lát.

– Tudta, amikor belevágott, hogy Horváth Kristófnak, alias Színész Bobnak van egy hasonló, A Tudás 6alom című projektje?

– Kristóffal már akkor együtt rappeltünk, amikor 14 évesen a Bárka Színházban dolgoztam, mégsem ismertem ezt a kezdeményezést. Olyannyira nem, hogy eredetileg a Tanulni akarunk!-nak a Tudás hatalma címet adtam, csak aztán szólt egy barátom, hogy ezt Kristófék már megcsinálták. Atyaég, de gáz, hogy nem tudok róla! Gyorsan megnéztem az összes videójukat. Marha jó lenne, ha Kristóffal egyszer tudnánk kooperálni. Amúgy meg nem az Ébresztővel kezdtem ám! 2014-ben, amikor Kerényi Imre azt mondta, hogy a buzilobbi az, ami átszövi az egész Színművészeti Egyetemet, már írtam egy rapet, csak akkor még annyira abban voltam, hogy színházat kell csinálni, hogy nem érdekelt, mennyien látják. Nem foglalkoztatott ennyire a közélet. Negyvenhárom feliratkozója volt a Molnár Áron-csatornának akkoriban. A K úrnak című szám még csak egy dühös és gyors kinyilatkoztatás volt.

– De miért pont rapben tiltakozik? 

– Az egész életem szövete a rap, a hip-hop. Általános iskolában, a kosárlabdapálya mellett, ahol játszottunk, volt egy gördeszkás- meg görkoripálya, ahol óriási hangfalakból egész nap bömbölt a hip-hop. Abban nőttünk föl. Gimnáziumban beatboxoltunk a mosdóban, rapet írtam előadásokra, születésnapokra. Azért iszonyú jó műfaj, mert esszenciát tud képezni egy témában. Összesűrít információkat, amelyekről aztán később el lehet kezdeni beszélgetni.

– Vannak pozitív visszajelzései klipek alapján kezdődött beszélgetésekről? 

– Abszolút. Tanárok egy középiskolában még feladatlapot is csináltak az Ébresztőből, általános iskolások pedig illegálisan letöltik a YouTube-ról a Tanulni akarunk!-at, és a telefonjukon azt hallgatják. Ezért tettük nyilvánosan letölthetővé szinte minden zeneszolgáltató oldalon. Több városból hívtak, hogy használhatják-e a számot diáktüntetéseken, és sok iskolából kerestek amiatt is, hogy tartsak előadást, illetve vegyek részt beszélgetéseken.

– Közelről is aggasztó a helyzet? 

– Döbbenetes. Amikor például megkérdezem a gyerekektől, hogy találkoztak-e olyan szituációval, amelyben a migráns szót pejoratív értelemben használták, akkor óriási röhögés tör ki, és mindenki felteszi a kezét. Nincs olyan diák ma az általános iskolákban, aki nem találkozott ilyen helyzettel. Ez lenne a jövő? Ez a generáció abban fog felnőni, hogy játszik a legóbábuval, és az ördög a Soros György, akit meg kell ölni. Egy olyan generációt kell szerintem most másik út felé terelni, akik egyelőre egy kezeletlen harag- és dühfaktorban lavíroznak. Normális vajon, hogy a buzi, a cigány és a migráns a három legdurvább szitokszó? No meg a zsidó. Van az az alapattitűd, amikor lehalkítjuk a hangunk, ha kimondjuk, hogy zsidó vagy cigány. Én ettől megőrülök. Találkoztam olyan szituációval, amikor a migránst halkította le valaki. Miért halkítja le? Kit zavar az, hogy migráns? Ez egy gyűjtőfogalom, amibe beletartozik a menekült is és a bevándorló is. Ezek szakszavak. Nem mondunk velük csúnyát.

– Dühös? 

– Dühös vagyok a hülyeség miatt. Nem szeretem, amikor azt látom, hogy féltudásból és álinformációkból határozott véleménynyilvánítás születik. Igen, dühös leszek például attól, ha valaki kijelenti, hogy a migránsok ne jöjjenek ide. Ember, már rég itt vannak! Együtt élsz velük húsz-harminc éve, és ez eddig nem volt probléma a számodra. Nézz körül, mióta vannak kínai éttermek? Az eajta butaság nagyon dühít. És az is, ha bagatellizáljuk ennek a jelentőségét. Amikor azt mondjuk, nincsenek is problémák. Vannak! Óriási a felelősségünk. Nem kell foglalkozni az oktatással, ami huszonhat évvel van lemaradva? Dehogynem! Kinevelünk egy generációt, akik aztán nem fognak tudni felzárkózni a rohamosan haladó technokrata világban? Mi értelme van ennek?

– Hogy érzi, átment az üzenet? 

– Minden pozitív visszajelzés erősít, de még nem érzem, hogy átment volna. Majd amikor a dalaink felérnek a popszámok hallgatottsági szintjére, vagy ha azt látom, hogy a villamoson valaki mellettem, bátorságból, megvéd valakit. Majd akkor.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!