Felértékelődött Ázsia Trump Fehér Házában, miután előzőleg Európa leértékelődött. A földrészünkön tartott júliusi csúcstalálkozók egy kelletlen, fanyalgó és partnereinek beolvasó amerikai elnököt láthattak. Ázsiába viszont boldogan ruccant át az egyre inkább ostromlott Fehér Ház lakója, mintha csak menekülne otthoni gondjai elől.
Hiszen megválasztása évfordulójának hetében az ázsiaiak ünnepelték, az amerikaiak növekvő számban utasítják el, s immár nemcsak a felmérésekben: ahol kedden helyi szavazásokat tartottak, ott szinte mindenütt a demokraták taroltak, ami baljós jel az esztendő múlva esedékes kongresszusi választások előtt. Miközben Mueller különleges ügyész készíti elő az elnök további embereinek vádiratát, s naponta újabb korábbi kerek perec tagadás lepleződik le, miáltal mind jobban kibontakozik a kép a Trump-csapat kampányának együttműködéséről Putyin ügynökeivel.
Nem csoda, hogy míg az oroszok beharangozták a Da Nang-i csúcson a kétoldalú „tárgyalást”, az amerikaiak lebegtették és „összefutássá” akarták lefokozni (a júliusi hamburgi csúcson tárgyaltak).
Ha Tokióba és Szöulba szövetségest megnyugtatni ment Trump, a tavaly ősszel még ellenfélként és fő veszélyként emlegetett Pekingben immár partnert fedezett fel. S mivel mindhárom – hatalmát frissiben megszerző vagy megerősítő – házigazdájának ugyanúgy jól jött a közös pózolás a fotósok előtt, mint a vendégnek e hazaküldendő anzix, a siker már betoppanáskor garantálva lett. Persze nem Trump az első elnök, aki látványos külföldi szerepléssel terelné el a figyelmet hazai gondjairól; Nixon a Watergate-botránya végjátékában Moszkvába és Kairóba ment. Az amerikai sajtó elől persze eddig nem sikerült elbújni, tudósítói bárhol kínos kérdéseikkel faggatták elnöküket. Pekingben viszont nem kérdezhettek: Trumpék „engedtek a kínai kérésnek”…
Megérdemelte a sajtó, amely „elárulta”, hogy míg Trump a köd miatt nem ment a két Koreát elválasztó – és már több északra látcsövező elnököt fogadó – demilitarizált övezetbe, dél-koreai kollégája persze eljutott oda.
Talán jól is jött e köd a diplomatikusan beszélni csakis papírról olvasva képes Trumpnak: ki tudja, mi bőszítőt kiabált volna „odaátra”. Washingtonban sokan kifejezetten tartanak a „farok csóválja a kutyát” forgatókönyvtől. Húsz éve a Monica-botrány kirobbanása előtti hónapban kezdték vetíteni e címmel a komédiát: az elnök kis külvilági háborúval terelné el a figyelmet szexbotrányáról. S amikor Clinton pár héttel utána katonai csapást mért egy szudáni terrorista bázisra, jött is az „ahá!”. Mert egy külföldi konfliktus nyitányán az ország felzárkózik elnöke mögé. Ámde Koreában nem lehetséges „kis háború”: már az első nap százezer áldozat lenne.
Szöul nem véletlenül szeretne valamifajta vétójogot, míg amerikai körökben azt latolgatják, vajon Trump felfogja-e egyáltalán e kockázatot?
Pekingi partnere is ezt firtathatta, utóvégre – természetesen más korban és világban – hatalmas amerikai–kínai háború lett Koreában egy hajdani félreértésből. S amikor Trump Hszitől várná Kim móresre tanítását, s evégett udvarolt Peking új erős emberének, alighanem ő is félreérti annak phenjani befolyását. Képes lenne Hszi a tőle kért teljes zárlattal zsarolni, s ekként meg is buktatni a Kim-rezsimet, hogy Kínának kínos szomszédot, egységes Koreát kapjon helyébe? S a fura sajtóértekezlet, a látogatás „zarándoklattá” minősítése a pekingi médiában pedig jelezte: Trump bezárkózó, vezető szerepét lerázó Amerikája hovatovább kérelmező partnere Hszi világra nyitó és vezetésre igényt bejelentő Kínájának.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!