Klasszikus hidegháborús pókerparti zajlik e hétvégén Moszkvával, ám azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az akkori időkkel ellentétben, a nyugati tábor nem egységes. Miközben az európaiak meggyőzni próbálják az orosz elnököt, az amerikaiak a legyőzhetőségét latolgatják.
A helyzet paradoxona, hogy a láthatóan az amerikai–európai nézeteltérésre – mondhatni hagyományosan – rájátszó, azt mélyíteni igyekvő Putyin addig feszítheti a húrt, amíg az elpattan és nyugati egységgel találja magát szemben. S igazi (gazdasági) húsba vágó szankciókkal, nemcsak az eddigihez hasonló adagoltakkal. Miként azt is elérheti, amit váltig szeretne meggátolni: Ukrajna – ha nem is az egész – odasodródását a NATOhoz, ha Washington is rászánja magát az erőpolitikára és elkezdi ellátni modern védelmi fegyverekkel Kijevet.
E hétvége nagy kérdése, hogy vajon ügyesen blöfföl-e az orosz elnök, látva az európai félelmeket egy kelet-ukrajnai, s netán nemcsak arra korlátozódó háborútól (sőt még attól is, hogy Putyin képes ezt a kvázihadviselést „lázadókkal és önkéntesekkel” akár más, netán balti volt tagköztársaságban is alkalmazni, nyílt kihívást intézve a NATO-hoz azzal az érveléssel, hogy az „provokálta” őt Ukrajnában). Merkel és Hollande ettől tartva sietett a Kremlbe, békementésre. De az orosz kompromisszumterv a korábbi minszki tűzszüneti megegyezéshez képest kiterjesztené a szeparatisták területét, ismét új status quót teremtve, amit Kijev nem akar elfogadni. Csak abban reménykedhetünk, hogy ez a vonalvita mégsem egy nagyobb háborúba torkollik, hanem újabb, bár talán megint nem végleges megállapodásba. Vagyis, hogy ez meg klasszikus békeharc már: aki emlékszik megannyi hajdani békekonferenciára, az tudja, hogy az évekig is elhúzódó alkudozásban akkor csillant fel a remény, amikor már a terepen meghúzott vonalakon vitatkoztak.
Mert Európa (és két kétségbeesett „küldönce”) abban reménykedik, hogy Putyin még megállítható, s ezért nem szabadna „belekergetni” a végzetes eszkalációba. Az amerikaiak, akik két évtizede végül egy másik, dél-európai háborúskodásnak vetettek véget, kevésbé tartanak Moszkvától, atomarzenálja ide vagy oda, inkább Putyin felelőtlen politikájának kifulladására kalkulálnak, s az olajáreséssel amúgy is megroppantott hátországának kihátrálására az elnök mögül. Tehát készek lehívni a blöfföt, ha úgy tetszik, vállalva a kockázatot, ami persze egészen mást jelent a térséggel határos Európának. Ám mert egy putyini eszkaláció magának a NATO-nak, a világháború után nyugati védelmi rendszernek a kihívása is lenne, Amerika sincs „páholyban”.
De az nem vitás: a legtöbbet Európa vesztheti – avagy nyerheti, függően alkudozó duója kudarcától vagy sikerétől. Mert nemcsak Ukrajnát kellene „megmentenie”, hanem Oroszországot sem szabadna eltaszítania. Hiszen azzal valóban beköszöntene egy újabb áldatlan hidegháborús korszak.
--------------------------------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
