Miként mehetett a makacs Pepsi-ivó a pezsgőzők közé, az elitellenes a világelit randevújára, mit keres a rangelső nacionalista a globalisták első számú találkozóján?
Egyszóval hogyan került Donald Trump Davosba? Bár a svájci síparadicsom e januári rendezvényeinek fontosságával tisztában voltak, elnökelődei sorra elkerülték. Csak Bill Clinton ment oda ciklusa legvégén, Reagan videón üzent, Obama és a két Bush a helyettesét és kulcsembereit küldte el.
Fél kormányát magával vitte (a milliárdos létére ide eddig el nem jutó) Trump is, akit netán legendás hiúsága vezérelt meg a saját meggyőző képességéről vallott tévhite. Hiszen olyan illusztris vendég nem akad az ottani luxusszállókban, aki ne olvasta volna a sajtóbeszámolókat az elnök teszetosza viselkedéséről az elmúlt hétvége washingtoni – államszünet körüli – civakodásában, s ha valami kétségeket támaszt e csúcsok csúcsán, az éppen az állhatatlanság.
Az államok és világcégek, nemzetközi intézmények vezetői ugyan kötetlenül fecsegnek egymással, de felelősen nyilatkoznak a fórumon, s előadásaikat meg kétoldalú megbeszéléseiket a világpolitika és -gazdaság szereplői halálkomolyan veszik (a davosi sípályákon lehet akkorát zuhanni, mint a dollár az amerikai kereskedelmi miniszter szavai nyomán).
S amint a tőzsdealkuszt, a csúcstárgyalót is a szavahihetőségén mérik, márpedig a körhinta sem forog sebesebben a nézeteit és álláspontját váltogató Trumpnál.
Az esztendeje a beiktatási vagdalkozásán szinte pánikban sápítozó davosi társaság véleménye alighanem csak rosszabbodott róla, s nyilván csupán az amerikai intézményrendszernek tudják be, hogy egyelőre balesetmentesen csúszkál a világpolitika lejtőin. De ahogyan ő készült kardoskodni az „Amerika az első”, valójában piacvédő programja mellett, úgy utasították el sorra az előtte felszólalók a protekcionizmust. A nacionalista vámvédő vetélkedők veszélyét.
Már a nyitószónok, az indiai Modi ezzel kezdte, a kínai külügyminiszter csatlakozva a közös erőfeszítéseket sürgette, a német Merkel óvott az egyoldalú megoldások délibábjától.
A Trumpot Davosba édesgető Macron láthatóan anti-Trumpként akarja a vele szembeni európai ellenállást szervezni, s azon kedélyeskedett, hogy ekkora hóba kockázatos volt meghívni a globális felmelegedés tagadóját.
A kanadai Trudeau pedig tudatta Trumppal, hogy otthagyhatta a csendes-óceáni kereskedelmi paktumot, de meg nem ölhette. Kedden a 11 megmaradt tagállam bejelentette: Amerika nélkül is aláírják.
Davosban persze illően fogadták Amerika elnökét, de elutasítják a populista szószátyárt. S legfőképpen üzenetét, amit magával az odalátogatással intézett a világhoz: ti tanakodhattok együttműködésről, globális – klímamentő, szegénysegítő – megoldásokról, én azt csinálok, amit akarok, mert én vagyok a legerősebb.
Ám az igazi davosi kontraszt, hogy Trump ugyan kedveli magát a kisemberek bajnokának látni, de politikája a „nagyemberek” pénztárcája kedvére való, amit csütörtök esti vacsorája a trösztvezérekkel is jelzett. Akik nyilván látják, hogy a populista köpenye közéjük tartozó plutokratát takar, aki hoteljaival és golfklubjaival, Manilától Dubajon át Skóciáig amúgy bizony virtigli globalista. S nem csupán a kínai vezér tavalyi davosi szavaiból tudja, hogy „a globális gazdaság nagy óceán, amelyből nem tudsz kiszabadulni”.
A történetesen cápafóbiás Trump bánatára, akinek nagy garral beharangozott beszédét egy trösztvezér előre értékelte: „Mondhat, amit akar, úgy tekintenek rá, mint az amerikai befolyás csökkentőjére”. Mert, ha valamihez, a Davosba járók a pénz és a politikusok reális értékéhez értenek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!