A felfordulás miatt, amit Nagy-Britannia uniós kilépési szándéka, a Brexit okoz, sokan elfelejtkeztek arról, milyen előnyös lenne az Egyesült Királyság és a többi eurózónán kívüli tagállam számára, ha belépnének a bankunióba.
A pénzügyi válság során az európai vezetők azért döntöttek a bankunió létrehozása mellett, mert annak segítségével egy újabb válság esetén képesek lennének megtörni a bajbajutott bankok és a növekvő államadósságok között kialakuló ördögi kört. Bár többnyire az eurózónával azonosítják a kezdeményezést, Nagy-Britannia és a többi valutaövezeten kívüli uniós ország számára is pénzügyi stabilitást hozna, ha csatlakoznának a bankunióhoz.
London jelenleg nemcsak egy nemzetközi pénzügyi központ, hanem egyúttal Európa kapuját is jelenti az amerikai és svájci befektetési bankok számára: brit működési engedélyük egyfajta útlevél, amellyel az egész Európai Unióban tevékenykedhetnek. Ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból, ellehetetlenülne a munkájuk. Már most is arról hallani, hogy a nemzetközi bankok Londonból Dublinba, Frankfurtba vagy Amszterdamba tervezik áttelepíteni az európai központjaikat.
Az összes jelentős európai bank – például a német Deutsche Bank, a francia BNP Paribas vagy a holland ING – jelen van Londonban. A nagy kérdés valójában az, hogyan lehet a bankok nemzetközi összefonódásai mellett fenntartani a pénzügyi stabilitást. Ha az eurózónán kívüli tagállamok kimaradnak a bankunióból, akkor továbbra is a kormányok lesznek a bankok utolsó mentsvárai: válság esetén az állami költségvetés terhére kell kimenteni őket. Márpedig az egész világot sújtó pénzügyi válság rámutatott, hogy mérhetetlenül költséges a kormányok számára, ha csakis rájuk hárul a bankmentés terhe. A bankunióban azonban nem egyedül kell fenntartaniuk a pénzügyi stabilitást, hanem együtt. A nemzeti hatóságok az Európai Központi Bankkal közösen töltenék be a bankfelügyeleti jogköröket. A szanálás joga az új Egységes Szanálási Tanácsnál maradna, és ami a lényeg: az Egységes Szanálási Alappal könnyebben meg lehetne osztani egy bankválság terheit. Az eurózónán kívüli tagállamok anélkül csatlakozhatnának a bankunióhoz, hogy bevezetnék a közös pénzt, az eurót. Míg az eurót használó országok számára kötelező a bankunió, az övezeten kívüliek számára a csatlakozás egy lehetőség. Ugyanakkor a pénzügyi stabilitás szempontjából bölcs döntés lenne élniük vele, mert a rendszer integrált bankfelügyeletet biztosítana, és így elkerülhetnék, hogy a hazai és nemzetközi bankok megkülönböztetéséért komoly árat fizessenek. A mechanizmus a bankszanálást is megkönnyítené, így a koordináció kudarcaitól sem kellene tartani.
Mivel a bankunió ötlete meglehetősen új, az eurózónán kívüliek logikusan várakozó álláspontra helyezkedtek. Hogy végül csatlakoznak-e, az a politikán múlik. Az eurózónán kívüli kelet-középeurópai államok és Dánia már csatlakoztak az Egységes Szanálási Alapot létrehozó kormányközi szerződéshez, amely a későbbiekben lehetőséget teremt a bankunióhoz való csatlakozásra is. Svédország és az Egyesült Királyság viszont politikai okokból erősen tiltakozik a bankunió ellen, mert meg akarja őrizni a bankrendszere szuverenitását.
Tisztában vagyunk a politikai realitással. De mivel London és az Európai Unió bankjai között jelentős összefonódások vannak, hatékonyabban lehetne fenntartani a pénzügyi stabilitást, ha a brit nemzeti bank és az Európai Központi Bank is fokozottan együttműködne. A Brexit, vagyis Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból ezzel épp ellentétes eredményt érne el: aláásná Európa pénzügyi stabilitását.
A szerzők:
Pia Huettl, a nagy hírű brüsszeli Bruegel Intézet ösztöndíjas kutatója
és
Dirk Schoenmaker, a Bruegel Intézet tudományos főmunkatársa
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!