Olvasom a honlapon – aminek nem írom le a nevét, mert nem szabadna léteznie –, hogy a nagykanizsai falfirkálók nem lehettek nácik, mert a rendes náci le tudja írni Hitler nevét helyesen, nem fogalmaz úgy, hogy megdögletek, és a horogkereszt rajzolásában is van akkora tapasztalata, hogy azt akár vaksötétben is pontosan firkálja a falra fel.

 
Gerlóczy Márton

Mi sem természetesebb tehát, hogy a falfirkálók cigányok voltak, akik alig várták, hogy ezzel bekerülhessenek a híradásokba, hogy aztán házukat majd rendes nácik is könnyűszerrel felkereshessék, hogy a nyelvtani, helyesírási és grafikai hibákat kijavítsák.

Nos, ha a honlap – aminek nem írom le a nevét, mert nem szabadna léteznie – szerkesztősége feltételezhet, akkor feltételezhetek én is, így megkísérlem leírni, hogy ki is az a fiatalember, aki a falat összefirkálta. Feltételezni vélem tehát, hogy a fiatalember nagykanizsai lakos. Neve: Balázs. Tizenkilenc éves. Édesapja kamionsofőr. Balázst egyszer magával vitte egyik útjára, így Balázs járt már Nyugaton, tudja, hogy mi a különbség egy francia és egy skót parkoló, egy olasz és egy osztrák körgyűrű között. Az úton jól érezte magát, édesapjával sokat beszélgetett és boldog volt, hogy végre kettesben lehetnek. Édesanyja a Kanizsa Bútorgyár megszűnése óta gyakorlatilag munkanélküli, háztartásbeli. Balázsnak két testvére van, egy húga és egy bátyja. A bátyja nem nyert felvételt a rendőriskolába, így többnyire otthon van, alkalmi munkákat vállal és nemrég belépett egy párt ifjúsági szervezetébe, amelynek gyűléseire Balázst is elvitte. Balázs apja nyomdokain akar haladni, tetszik neki a kamionosok kalandos élete és a kiváló fizetés. Vágyai között az alábbi dolgok szerepelnek: szeretne egy motort, egy Playstationt, egy jó csajt és egy saját házat.

Balázst gyermekkorában a városban több ízben inzultálták cigány származású iskolatársai, elvették a szendvicsét, ellopták a biciklijét, megverték és egyszer még le is köpték. Balázs emiatt a cigányokat családtagjaihoz és barátaihoz hasonlóan szívből gyűlöli és meg van győződve arról, hogy a világ a cigányok nélkül sokkal kellemesebb hely lenne. Balázs ezen kívül még az alábbi dolgokról van meggyőződve: az ország, ahol él, a magyarok országa. Mivel Balázs magyar, így abban is biztos, hogy az ország ahol él, az ő országa és nem a cigányoké. Az az ország, ahol él minden ország közül a legcsodálatosabb ország, lakói pedig a legcsodálatosabb emberek. Ő is csodálatos ember. Meggyőződéseit azóta érzi magáénak, mióta ezekről konzultációt folytat barátaival a gyűléseken és a kocsmákban, ahol nemegyszer elhangzottak olyan szavak és kifejezések, amikről Balázs korábban nem hallott. Ilyenkor Balázs kérdéseket szokott feltenni és a kérdéseire kapott válaszok súlyát mélyen átérezve tér nyugovóra. Úgy érzi, hogy világtól elzárt magányos, értelmetlen és kilátástalan életének hirtelen fordulata jó irányba tereli, mert meggyőződései birtokában erős és céltudatos emberré vált.

Célja egyértelmű: bosszú és győzelem.

Balázs egyre tájékozottabb és céltudatosabb és amióta egyenruhát is szerzett magának, a városban sokkal többen figyelnek fel rá. Korábban nem figyeltek fel rá, mondhatni észre sem vették, de most nincs ember, aki ne nézne végig rajta.

Az is feltűnt neki, hogy sokkal könnyebben szerez barátokat, sokan megállítják, kezet fognak vele, ami pedig a cigányokat illeti: ők legtöbbször kikerülik, vagy csúnyán néznek rá. Amikor Balázs ezekkel a csúnyának nevezett tekintetekkel találkozik, úgy érzi, hogy félnek tőle. Ezt az érzést Balázs leginkább ahhoz tudja hasonlítani, mint amikor egy hegy tetején áll a szélben. Már nem kell sokat várni, és a magyar győzni fog, Balázs pedig egy győztes csapat tagja lesz. Balázs azon nem gondolkodik el, hogy mi lesz utána, erről nem beszélnek a gyűléseken és a kocsmákban, de abban biztos, hogy, ami a győzelem után következik, az minden várakozását felülmúlja majd.

Egy napon aztán, ahogy a gyűlésről hazafelé sétál egy csapat cigánnyal találja szembe magát. A cigányok az öltözéke láttán megtámadják, a földön megrugdossák és elveszik a telefonját. Balázs bömböl. Elindul hazafelé, de aztán meggondolja magát és inkább a kocsmába megy. Két barátjával úgy döntenek, hogy bosszút állnak a cigányokon. Ahogy a cigányok lakta környék felé sétálnak a sötét éjszakában Balázs dühtől részegülten mormolja magában: megdöglötök, cigányok, megdöglötök, cigányok, megdögletek, cigányok! Balázs soha nem látta leírva Hitler nevét, csak a kocsmában és a gyűléseken hallott róla, így aztán nem nevezhető még rendes nácinak, amikor a falra felfesti: Hittler. Balázsnak még tanulnia kell. Még sokat kell olvasnia, ha rendes nácivá akar válni. Olyanná, akik azokat taníthatják, akik még nem elég rendes nácik.

Címkék: Raúl, cigányság, kormány

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!