A svédek elleni barátságos mérkőzésen (0-2)elbúcsúzott a nemzeti együttestől minden idők legtöbbszörös – 108-szoros – magyar válogatott labdarúgója, a sajátos szerelésében mackós mozgású Király Gábor, valamint az örök listán (95 szerepléssel) a negyedik helyet elfoglaló Juhász Roland.
Mindkettőt úgy búcsúztatták, mintha a kapus és a védő egyfolytában fürdött volna a sikerben hosszú pályafutása során, pedig a két játékos mögött egyaránt ellentmondásos karrier van, mivel az utóbbi (legalább) negyedszázadban honfitárs futballista maximum effélét produkálhatott.
Egyénileg mind Király, mind Juhász, továbbá az Üllői úti búcsúmeccsen is játszó személyekkel együtt (civilben) elköszönő Hajnal Tamás és Vanczák Vilmos kiugró teljesítményt nyújtott, hiszen Király, valamint az 59-szeres válogatott Hajnal meghatározó európai bajnokság(ok)ban, a német Bundesligában, továbbá Angliában volt sokat foglalkoztatott, messzemenően megbecsült labdarúgó, Juhász nyolc éven át játszott Belgium legnevesebb klubjában, az Anderlechtben, míg a címeres mezt 79-szer magára öltő Vanczák csaknem tíz esztendeig „nyomta” a svájci Sionban, melynek jó ideig a csapatkapitánya is lehetett. Ezek a fiúk bebizonyították, hogy még sincs elrendeltetés, miszerint a huszadik század végének, a huszonegyedik elejének magyar labdarúgójából nem válhat nemzetközi szintű futballista; azt azonban már egyikük sem tudta megvalósítani, hogy a válogatott hasonlóképpen eredményes legyen – pláne huzamosan –, amilyen effektívnek mutatkozott odakinn az állhatatos négyes.
Király és Juhász ugyan az idén végre Eb-résztvevő lehetett, és a váratlan franciaországi csoportelsőséggel megdobogtatta a hazai szíveket, ám előbbi nyolc, utóbbi öt selejtezősorozaton bukott el társaival együtt, mióta – 1998-ban, illetve 2004-ben – bemutatkozott az A együttesben. Ahhoz, hogy a törzsgárdisták végre eljussanak a nagy tornák egyikére, mi tagadás, az UEFA nyolc évvel korábban hozott döntése, az Európa-bajnokság mezőnyének létszámemelése is kellett… (Az istenhozzádot mondók közül ez csakis Királyt és Juhászt érintette, mert Hajnal és Vanczák nem játszhatott Eb-n, ahogyan például a hozzájuk hasonlóan eltökélt, a „dekadens” Nyugaton szintén kitűnően érvényesülő ifjabb Dárdai Pál sem.)
Király 39 győzelmet, 29 döntetlent és 40 vereséget, Juhász ugyancsak 39 győzelmet, valamint 18 döntetlent és 38 vereséget jegyzett a válogatott csapatban. A mindkét esetben felemás mérleg is jelzi a határokat csakúgy, mint az: a világbajnokság a kitartás képviselőinek a repertoárjából is kimaradt. Ez olyan adalék, melynek nyomán sokan nyilván azt ajánlanák: mellőzni kellene a magyar futball legnagyobbjaival való összevetést. Ám attól sem lehet eltekinteni. Mindenekelőtt azért nem, mert ott virít a lajstrom tetején: 1. Király 108.
Akit ez nem hat meg, csinálja utána…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!