Amennyire imádom a futballt, annyira taszít engem a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség. Méghozzá jó ideje már, tehát korántsem az utóbbi esztendők ugyancsak gyomorforgató botrányaitól fogva.
Pedig azokból is jutott bőven, gondoljunk Ray Whelan riói őrizetbe vételére – a 2014-es világbajnokság VIP-csomagjait értékesítő kizárólagos partnert a FIFA főhadiszállásáról, a Copacabana Hotelből vitték el a torna kellős közepén – vagy a szervezet megannyi fő emberének zürichi letartóztatására. A tömeges lefogás nem sokkal azután történt, hogy bemutatták A közös szenvedély című, a FIFA 24 millió dollárjával támogatott francia filmet; ez elvileg a világszövetség történetét dolgozta volna fel, de épp olyan hazug volt, amilyen szemfényvesztő és romlott a megrendelő-szponzor hosszú dekádok óta.
Az örök mélypont alighanem az 1978-as vb volt, a Videla-rezsim „legalizálásával”, politikai foglyok szabadon bocsátása nyomán kivívott argentin világbajnoki címmel, de – ha ekkora undort nem keltett is – már 1930-ban, a legelső labdarúgó-vb előtt javában folyt a simli: az európai résztvevőknek négyezer dollárt, az angol válogatottnak – titokban – tízezer fontot ígértek az uruguayi szereplésért.
Ha valamennyi svindlit sorra vennénk, akkor terjedelmes könyv lehetne a Vasárnapi Hírekből, így hagyjunk fel a folytatással, maradjunk csak a legfrissebb ellentmondásnál.
Annál, hogy elkészítették az úgynevezett kalapokba sorolást a jövő évi világbajnokság decemberi csoportbeosztására. Ez speciel nem erkölcsileg gusztustalan, „csupán” szakmailag vállalhatatlan. Lengyelország például első kategóriás, Spanyolország pedig a második osztályba léphetett. Vajon a FIFA minősítésén kívül létezik-e olyan lajstrom, amelyben – a labdarúgás összes szegmensét külön-külön és együttvéve – Lengyelország megelőzi Spanyolországot?
A kérdés akadémikus, hiszen nincs efféle alkotórész és egész. Ettől még egyazon négyesbe kerülhet a spanyol válogatottal Brazília, Franciaország vagy Németország csapata; ugyanakkor a lengyel együttes elevickélhet a svájci, Costa Rica-i, szaúd-arábiai trió társaságában.
A nemrégiben befejeződött vb-selejtezőkön „sikerült” elérni, hogy Itália hatvan év múltán újra kimaradjon a világbajnokság mezőnyéből, mert nem kétséges: az olasz balsikerhez mindenekelőtt az vezetett, hogy a squadra azzurra egy csoportban volt a spanyol válogatottal. Ettől még szerezhetett volna gólt a pótselejtezőn a svédek ellen, de kiesésének a futballban betöltött szerep alapján messzemenően igazságtalan beosztás ágyazott meg.
A vb persze mindent kibír. Igaz, a FIFA is. Ám csakis a játékból, illetőleg annak – nálunk sajnos érzékelhetetlen – globális társadalmi hatásából, s még véletlenül sem a szervezetből fakad a valódi közös szenvedély.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!