Magam nem tartoztam azok közé, akiket hallatlanul meglepett, hogy a bajnoki címet idehaza utcahosszal nyerő FTC-t a tiranai Partizani kiselejtezte az első számú európai labdarúgóklubtorna kvalifikációs szakaszából. Sokkal inkább azon csodálkoztam, miért ámul bárki is a kiesésen. Elvégre a magyar NB I aranyérme semmire sem jogosít, az úgynevezett első osztály tempója és nívója hosszú évek óta versenyképtelen a nemzetközi futball elhanyagolható jelentőségű régióiban is.
Az azonban egyenesen meghökkentett, amilyen beszámolókat olvastam és felvételeket láttam Kubatov Gábor Fidesz-funkcionárius ferencvárosi elöljáró e heti tájékoztatójáról. Az erkölcsi érzék bajnokának aligha nevezhető, politikai pályáján megannyi gyanúba keveredő pártkatona-klubvezető már-már derűsen fogadta a zöld-fehérek szánalmas búcsúját, és olyan stílusban kérdezgette az újságírókat – a szereposztást megfordítva –, mintha valóságos diadalt aratott volna a kilencedik kerületi csapat.
K. G. bemondásai arról szóltak, hogy vajon miért menesztette volna Thomas Doll edzőt (kérte erre valaki?); hogy ugyan miért várnánk el a BL-csoportkörös szereplést az FTC-től, amikor az Üllői úton 11 millió eurós az évi költségvetés, míg a Bajnokok Ligája múlt évi mezőnyének legszegényebb tagja is 16 milliós büdzsével gazdálkodik; vagy hogy „sejtettük, a sajtó liberális része rugózni fog a nézőszámokon”.
Sok pénzből kis eredmény. Úgy tűnik, a magyar futballreformok a Ferencvárosnál sem működnek.
Na, itt aztán végképp kibújt Kubatovból a feltétel nélküli narancsos elkötelezettség, valamint a teljes sportvezetői alkalmatlanság, hiszen az NB I 2669-es átlagnézőszáma világnézettől függetlenül nyomorultul kevés. Még az FTC harmadházas középértéke is csekély, ha a klub múltját, valamint a daliás időket megcsúfoló jelen körül fellelhető állami forrásokat – köztük a futballkoldusok luxusstadionjának építési költségeit – vesszük alapul. Bizony, nemhogy a régi dicsőséghez, de a politikai alapú, mértéktelen patronáláshoz képest is jelentéktelen az eredmény…
Azaz nincs min jópofáskodni. Pláne, hogy a ferencvárosi szurkolók többsége kénytelen meghasonlani önmagával, hiszen a klub kormánypárti jellege összeegyeztethetetlen az FTC eredeti etikájával. Szegény – még megmaradt – józan drukkereknek egyszerre kell szembenézniük a futball-, valamint a morális színvonal hanyatlásával. Az előbbi visszaesés is módfelett elkeserítő.
Az utóbbi – abban a klubban, amelyet valaha az erkölcs, erő, egyetértés hármas jelszóval alakítottak meg – egyenesen menthetetlen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!