Ez már megint a szokásos blamázs; az erdőtüzek terjednek oly fékezhetetlenül, ahogyan a magyar csapatok égnek nyaranta a nemzetközi kupák kvalifikációs szakaszában. Az európai selejtezés még csak két fordulónál tart, de a négy magyar résztvevőből három már nyomtalanul eltűnt, pedig hát a győztes ellenfelek harminchárom labdarúgójából egyetlen valamire való csapatot se lehetne összegyúrni. (Képzeljük akkor a sietősen búcsúzó magyar trió tagjainak kvalitásait.)
Magam meglehetősen régóta követem a nemzetközi futball csapatait és eseményeit, de kínzókamrában sem tudták volna kiszedni belőlem, melyik együttes volt a belarusz bajnokság legutóbbi – vagy akármikori – hetedik helyezettje. A megfejtés a Torpedo Zsodzina (melynek nevét oroszul Zsogyinónak mondják).
Ez az ismeretlen együttes a húszezres kapacitású állami luxusstadionnal megörvendeztetett Debrecenben, valamint Fehéroroszországban is felülmúlta a DVSC-t, miként az azerbajdzsáni Gabala (hallottak-e már róla?) is kettős győzelemmel ejtette ki a nagy múltú, ám annál kisebb jelenű MTK-t. S az utóbbi párharcban még a kimenetel (2-1, 2-0) volt a „legszebb”, mert a játékban klasszis különbség mutatkozott az azeri együttes javára a budapesti kék-fehéreknek az agárdi akadémián pallérozódott (örök) ígéreteivel szemben.
Igaz, a Gabala a múlt évben az Európa Liga csoportkörében szerepelt (nyeretlenül), miután a ma már Santa Catarinában játszó brazil Dodo duplájával továbbjutott a Panathinaikosz ellenében. A Torpedo viszont eddig csak az izlandi Fylkirt süllyesztette el sikerekben a legkevésbé sem gazdag történetében, ahogyan a Partizani Tirana sem sokszor hódított mostanáig. Az albán csapat, amely legutóbb 1993-ban volt bajnok hazájában, és csak a Skenderbeu kizárása miatt került a BL-selejtező mezőnyébe, ezúttal huszadszor vesz részt európai kupaküzdelemben, s mindeddig csupán két párharcot tudott megnyerni: 1971-ben a svéd Atvidaberg, míg 2005-ben a máltai Birkirkara ellen. Harmadszorra azt az FTC-t tette talonba, amely utcahosszal nyerte a bajnoki címet az NB I előző évadában.
De hát a magyar bajnokság Európában mit sem számít, annak tempóját és színvonalát a kontinens egyik része már régen, egy másik hányada az utóbbi években meghaladta. Ez még akkor is így van, ha a szabályt erősítő kivétel, a Videoton diadalt aratott a szintén nem különösebben neves szerb Csukaricskivel szemben (2-0, 1-1). Andorra, Feröer, Gibraltár, Koszovó, San Marino talán még Magyarország mögött van, ám Észak-Írország, Luxemburg, Málta, Moldova vagy Wales elhagyására már nemhogy nem lehet mérget venni, de kockázatos volna fogadni. Legalább olyan sivár a kép, amilyen a lelátók látványa az úgynevezett első osztályban: az új idény első bajnoki fordulójában 2669 volt az átlagnézőszám. Ez megfelel az előző évad középértékének, ám attól kell tartani: nemhogy stagnálás, de csökkenés lesz.
Mert ugyan ki kíváncsi „Zsogyinóra”?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!