Megint jőnek, kopogtatnak… Újfent változnak a futballszabályok, amelyek módosítását az utóbbi időkben előszeretettel szorgalmazzák, pedig a több mint sportág páratlan sikertörténete azt igazolja: a legjobb a regulákat békén hagyni. Néhány nem régi korrekció is csak megzavarta a fejeket – mind a szurkolókét, mind a játékvezetőkét –, és hamarosan ismét lesz némi zavar, mert életbe lépnek a friss rendelkezések.
Már amennyire ropogósak azok.
Valójában ugyanis csak visszatérés a hajdani előírásokhoz, hogy a tizenegyest rúgó játékos mozgása nem törhet meg, azaz a lövő nem állhat meg a befejezés előtt, ahogyan a kapus sem mozdulhat el a rúgást megelőzően. Talán maradni kellett volna a korábbi paragrafusnál, hiszen a napjainkban feltűnően buzgó szabályalkotó testület azt vette elő újra. Ugyancsak a régebbi szabálykönyv szakaszának leporolása, hogy a sérült futballistát a pályán is lehet ápolni, és szintén inkább helyreállításnak, mint újdonságnak minősíthető, hogy a tizenegyest megelőző szabálytalanságnak nem feltétlenül kell együtt járnia a kiállítással.
Ha a futball változik, nem az efféle intézkedésektől alakul át. Abban egy ideig bizonyosan nem lesz fordulat, hogy a labdarúgás társadalmi hatása messze túlnő a sportolás jelentőségén. (Ez már a múlt század elején is így volt, és a rendkívüli befolyás azóta csak növekedett.) Annál nagyobb eltérés mutatkozhat a korábbiaktól a játékban, és tartok tőle: e tekintetben a futball nem éppen a jó irányba halad. Soha oly kevés világklasszisa nem volt a sportágnak, amilyen kicsiny manapság az igazi labdaművészek köre, s bár a finom technikát némely régebbi periódusban is le tudta győzni a fizikai erő, az, hogy megannyi klubcsapat vagy válogatott a szellemes megoldásokra, a virtuozitásra épített, változatlan maradt. Ma aggasztó tempóban fogynak az artistaegyüttesek, és sokasodnak a gladiátorcsapatok.
Érdekes módon a szabályokat barkácsolni igyekvők ebben nem látnak veszélyt. Pedig ha valamiért, a játék újbóli előtérbe helyezéséért sokat tehetnének a pályán tapasztalható agresszió eddig nem látott visszaszorításával. Az erőszak megfékezéséért érdemes lenne akár hozzá is nyúlni a regulákhoz… De csak matatás folyik, különösebb elképzelés nélkül, a valódi futball nem kap védelmet. A felrúgott cselező fektében forog, a szabályalkotó pihen. Igaz, lesz videobíró és esetleg tanácskoznak a büntetőgól bevezetéséről is, pedig ennek az ötlete olyannyira képtelen, hogy a javaslatot tárgyalni is fölöslegesnek tetszik.
A pótcselekvés konjunktúrája van. Jobb volna a futball jelenkori felemelésére összpontosítani. A 21. században erős kezdés volt a 2002-es Brazíliával, a 2008 és 2012 közötti Spanyolországgal, 2014 Németországával vagy Guardiola és utódainak Barcelonájával. De a folyamat megtörni látszik. Ám amint eljön a virágkor megint, újra nem törődik majd senki a szabályok bütykölésével.
Jók lesznek azok évtizedekig, mint rendesen…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!