Olyan nagyon vidámak nem lehetünk az európai labdarúgás e heti történései miatt. Bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe a kontinens legerőszakosabb csapatainak egyike, az inkább a szörnyeteget, mint a szépséget kedvelő Atletico Madrid, és minden idők legunalmasabb elődöntőinek egyike után a Real Madrid. Két meccsen egy öngól: ez volt a kiábrándítóan szerény mérleg a „királyi gárda” és a reménytelenül halovány Manchester City párharcában…
A spanyol metropolisban persze mindenki maximálisan elégedett, elvégre megismétlődik a két évvel ezelőtti Madrid–Madrid döntő, a földrész klubfutballjának központja ismét a Santiago Bernabeu és a Vicente Calderon stadion nagyvárosa. A lisszaboni Luz aréna után ezúttal a milánói San Siróban vív csúcstalálkozót a „királyi gárda”, valamint a hagyományosan a második számúnak nevezett madridi csapat, amely azonban a spanyol bajnokság táblázatán megelőzi helyi vetélytársát, a – mondjuk így – Mammut 1-et. Egyelőre azonban a Primera Divisionban is csak második, mert két fordulóval a befejezés előtt a BL-től már a negyeddöntőben elbúcsúzó Barcelona vezet… (Vasárnap délután jó kis ötórai tea lesz: egy időben találkozik a Barcelona az Espanyollal, az Atletico Madrid a Levantével és a Real Madrid a Valenciával.)
A negyedik helyen a Villarreal, a hetediken a Sevilla csapata áll; ezt azért érdemes idehozni, mert nem sokon múlt, hogy négy spanyol együttes legyen a két európai kupadöntőben.
„Csupán” három van, de így is nagy szám, hogy az EL-ben az előző két kiírás győztese, a lebilincselően állhatatos Sevilla újra csak finalista. A rendkívüli triplázáshoz a három évadban negyvennyolc mérkőzést kellett lejátszani – hatot a Bajnokok Ligája mostani kiadásában –, de Andalúzia büszkesége menetelt lankadatlanul: a megannyi találkozó közül huszonnyolcat megnyert (tíz-tíz döntetlen, illetve vereség mellett).
A Villarreal viszont hiába nem kapott ki a csoportkör legelső fordulójában a bécsi Rapidtól elszenvedett 1-2 óta, tizenkét veretlenül megvívott – közte kilenc győztes – meccs után „elesett” Liverpoolban (3-0).
Ám így sem fér kétség hozzá: az öreg földrész legerősebb bajnoksága a La Liga. Pláne, hogy a „sárga tengeralattjáró” Merseyparti elsüllyesztésében (az angol városban a Beatles fénykora idején senki sem gondolta, hogy ilyesmi valaha előfordulhat) nem elhanyagolható szerepet játszott a Victor Ruizt kérlelhetetlen szigorral kiállító, Denis Suarez tizenegyesért kiáltó fellökésénél viszont messzemenően elnéző Kassai Viktor játékvezető. Ez a bíráskodás hasonlóképpen visszatetsző volt, mint az olasz Nicola Rizzolié az Atletico Madrid–Barcelona, majd a török Cüneyt Cakiré a Bayern München–Atletico Madrid visszavágón.
De hát a korántsem parádézó kontinensen miért épp a játékvezetők lennének csúcsformában?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!