Kedvenc csatornámon, a Sport Televízióban figyelemre méltó interjút adott az FTC labdarúgócsapatát működtető részvénytársaság vezérigazgatója.
A direktor úr kerek perec kijelentette, hogy a zöld-fehérek jelenlegi állományával „talán már bravúrnak sem kellene nevezni”, ha a ferencvárosiak bejutnának egy európai klubtorna csoportkörébe. Az egyetlen bibi, hogy ez 2004 óta még véletlenül sem sikerül.
Meglehet, az elöljárónak tudat alatt az édesapja korosztálya járt az eszében, mert az még – hogy csak egyetlen példát említsek – 6-0-lal küldte haza az osztrák labdarúgó- és edzőideál, Maestro Ocwirk olasz csapatát, a genovai Sampdoriát. Nem a futball nyári előszezonjában, hanem főidényben tartott nemzetközi kupamérkőzésen. Ellenben az utóbbi csaknem másfél évtized FTC-it sorra selejtezték ki már a fürdőzések időszakában, azaz akkor, amikor az emberek túlnyomó hányada a vízbe menekül a kánikula elől, a meccsek többségének a színvonala pedig az üdülői strandlabdarúgás nívóját idézi.
Hogy miféle vetélytársak babráltak ki az Üllői útiakkal? A gyűjtők legyenek kedvesek kivágni és eltenni a névsort, mert azt nem lesz könnyű megjegyezni. Triumfált annak idején az MTZ-RIPO Minszk, amelyet azóta Partizannak hívnak, de ez az elnevezés sem kelt jobb érzéseket, mert nem olyan régen a tiranai Partizani is kihullajtotta a szerény képességű kvalifikációs mezőnyből az FTC-t. A kilencedik kerületi drukkerek keserűen mondogatták: kifogtuk az albánt, velünk az is elbánt…
A kontinens más részeiről ugyancsak érkeztek kíméletlen kiejtők. Felülmúlta a ferencvárosiakat a norvég kikötőváros nem különösebben rettegett csapata, az FK Aalesunds, aztán a HNK Rijeka vagy a hajdani nagysága romjain tengődő Zseljeznicsar Szarajevo, legutóbb pedig a dán Midtjylland adott leckét a zöldeknek. Herning városának csapata Budapesten 4-2-re, odahaza 3-1-re nyert, azaz az összesítésben laza hetessel lepte meg az FTC-t, de nyilván csak tévedésből, hiszen az rt. vezetője rávilágított arra, hogy valójában ott volna a helye az együttesnek, ahol évadról évadra nincs, nincs és nincs.
Szóban akár BL-győztese is lehetne a magyar futballnak.
S a ferencvárosi főnök biztatást adott a mellébeszéléstől amúgy sem idegenkedő, sőt abban messzemenően jártas kollégáinak is. Ilyen alapon akár Andorrai Bernd Storck is rezzenéstelen arccal állíthatná, hogy a magyar válogatott minden kétséget kizáróan a világbajnokságra való. Igaz, vb-n több mint harminc éve szerepelt legutóbb, és selejtezőcsoportjában momentán tizennégy, illetve tizenegy pont a hátránya Svájc, illetve Portugália legjobbjaival szemben. De hát a hamukát illetően a hazai labdarúgás régóta Kohnt és Grünt idézi (ha nem olyan vicces is). „– Képzelje, Grün, a Weisz azt állítja, hogy egész éjszaka szerelmeskedett a hitvesével! – Na és? – Mi az, hogy na és? A Weisz elmúlt hetven! – Kohn, ha akarja, mondja maga is!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!