Pofára estem megint. Azt hittem, humorban vihetem még valamire. Abszurdban pláne kevés a versenytárs – gondoltam nagy elbizakodottságomban. És tessék, most meg arra ébredek, hogy lemosott a pályáról az újonnan támadt konkurencia. A valóság.
Ha már a hivatalos március 15-i ünnepségénél tartunk: verem a fejem a falba, miért nem nekem jutott eszembe a tréfa, hogy az ott elszavalt forradalmi versekből ki kéne hagyni a sajtószabadságról szóló részeket. Ez ad abszurdum rávilágított volna az uralkodó rezsim hihetetlen kétszínűségére, cinizmusára, bornírtságára. De a poént csúnyán lelőtték előlem az ünnep rendezői, akik Petőfi verséből úgy törölték a sajtószabadságról szóló strófákat, mintha sose lettek volna benne, és kivettek egy kis Napóleonra történő, nem éppen hízelgő utalást is. Talán nem véletlenül.
Nagyon rosszul esik a hiúságomnak az is, hogy nem az én poénjaimon, hanem Gubcsi Lajoson és mentorain röhög most mindenki. A KISZ központi lapjának egykori főszerkesztője jelenleg a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégét ügyvezeti. (Ez is abszurd, de lehet még fokozni.) Ebben a minőségében lovas szobrot avatott ünnepélyesen. Ezen többek között megjelent a házelnök és a honvédelmi miniszter is. Az esemény színhelye Gubcsi Lajosék kertje volt. (Tökéletesen felépített abszurd csattanó. Én nem tudnám überelni. Gondolom egyébként, legközelebb, amikor a kerti törpét avatják, a miniszterelnökséget már nem felejtik le a meghívottak listájáról.)
A készülő alkotmányról már elsütöttem ehelyütt néhány szarkazmust, és nagyon reméltem, hogy bőven lesz még mit viccelődni rajta. Egy frászt! Megette a fene az egészet. Amióta kitalálták a tréfát, hogy plusz szavazati jog járjon a gyerekek után, én itt labdába nem rúgok. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az új alkotmányban a magzat jogai már a fogantatás pillanatától számítanak majd. Ez felveti a méhen belüli választójog alkalmazásának szükségességét is.
Abban az egyre növekvő népszerűségű ötletben, miszerint már a spermiumnak is választójogot kellene adni, azért érzek némi túlzást. Még akkor is, ha a szavazójog kiterjesztésére vonatkozó érvelések logikus továbbgondolása akár ezt is igazolná. Ha a spermák választói névjegyzékbe történő felvételének várható nehézségeit figyelembe vesszük, már ezek is elegendőek ahhoz, hogy gondolkodóba essünk a felvetés kivitelezhetőségét illetően.
A dolog egyébként akkor se lesz egyszerű, ha a spermát kihagyjuk az új alkotmányból. (Esetleg a preambulumban futólag említést lehetne tenni róla, hogy ne legyen sértődés.) A szavazófülkéket ugyanis a jövőben nem csak forradalomra, hanem terhességi teszt végrehajtására is alkalmassá kell tenni. Némely esetekben ugyanis csak így lehet majd igazolni a pluszszavazatok létjogosultságát. Ki kell dolgozni annak a módját is, hogyan lehet kézbesíteni a kopogtatócédulát a méhben időző magzat számára. Szóval, ez az egész tréfa nagyon mulatságos, de egyelőre eléggé embrionális állapotban van.
A nagyobbacska gyerekeknél is előfordulhatnak abszurd helyzetek. Ikrek ellentétes pártpreferenciái kioltják egymást? Egy honosított állampolgárságú romániai anya és egy hontalannak számító szlovákiai apa Németországban született gyerekét hová kell sorolni? A büntethetőségi korhatár leszállítása után jár-e majd plusz szavazójog annak a szülőnek, akinek 12 éves gyereke börtönben ül nehéz vasban? – megannyi izgalmas abszurdum.
Már az is eszembe jutott, hogy nem erőltetem tovább az abszurd humort, mert a regnáló rezsimet ebben amúgy sem tudom túllicitálni, hanem inkább tragédiákat fogok írni. Bár erős a félelmem, hogy ebben a műfajban is le fognak lőni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
