Talán a futballfinanszírozás adhat magyarázatot arra, miként csaphatott be hamis aranytömbökkel üzletembereket és pénzintézeteket is a Lombard Kézizálog tulajdonosa.
A Lombard Kézizálog 30 milliárd forintos csalási ügyében nem az a meglepő, hogy hamisították az aranyat. Az aranyhamisítás egyidős az emberiséggel. Jóval feltűnőbb, hogy trombitarezet használtak, s egészen elképesztő, hogy a réztömbök külső aranyozásával sem törődtek. Ám az igazi szenzáció, hogy pénzintézetek sora fogadta el ezeket a hamis „aranytömböket” hitelfedezetként. És itt álljunk meg egy magyar szóra.
Nem arról az aranyról beszélünk, amit a pap vagy az anyakönyvvezető előtt egymás ujjára húznak a házasulók, s nem is arról, amit ballagási ajándékként vásárolnak meghatott nagymamák. Az elérzékenyült nagyit vagy a szerelemittas vőlegényt könnyű becsapni a karátokkal. De a „négykilencesként” emlegetett, 99,99 százalékos finomságú, úgynevezett befektetési aranyat jellemzően hivatásosok adják és veszik. Igaz, a válságévek aranyláza idején nálunk is széles körben terjedt ez a diszkrét üzletág. Akár pár grammos darabokat is lehetett venni, amit napi árfolyamon vásároltak vissza. Az ügylet egyik „lába” sem keltett nagyobb feltűnést, mint egy futárszolgálattal kiszállított DVD vagy könyv. Ily módon akár a szomszédunk is lehetett aranybefektető. És nyilván a mezei spekulánsokat át lehet ejteni hamis tanúsítvánnyal, „külföldi” fémjellel. De aki napi szinten dolgozik az arannyal, annak nem kell királyvíz, elég a tapintás, hogy kiszúrja a rezet. Márpedig a bankoknál, ahol nagyban kezelik a letéteket, szakemberek dolgoznak. Joggal tételezhetjük fel tehát, hogy pénzintézetek sora kezelte hanyag módon százmilliós, esetenként milliárdos nagyságrendű hitelek fedezetét.
Mi magyarázhatja ezt a feltűnő nagyvonalúságot? Hogyan lehetséges, hogy 20 milliárdos kára keletkezik bankoknak, pénzintézeteknek, s a szemük sem rebben, sőt még a letéti tárgyak értékbecslésétől is eltekintenek?
Mondjuk, nem olcsó az értékbecslés, akár 100 milliót is kóstálhat, de hát 19 milliárd 900 millió forint lenne a tét. Esetleg, tudták, sejtették, hogy ablakon kidobott pénz lenne a 100 millió? Nézzük, hogy is kezdődött ez a történet. A botrány első jele az lehetett, hogy januárban a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti biztost rendelt ki a Lombard Kézizáloghoz, azzal az indoklással, hogy a pénzügyi vállalkozás hitelezési és refinanszírozási gyakorlata helytelen. Április elején aztán az Országos Rendőr-főkapitányság jelezte, hogy a Lombard tulajdonosa, Bíró Péter önfeljelentést tett, s nyomozás indult csalás gyanújával.
A napokban meg kirobbant a magyar történelem legnagyobb aranyhamisítási botránya: kiderült, hogy hamis aranytömbök „fedezik” a Kézizálog hiteleit. A kötvényügy már csak afféle közjáték. A Lombard Bondokkal szállodát vettek, amit azonnal készpénzért továbbadtak. Nos, a pórul járt eladó máig nem érti, hogyan kaphatott BB+ minősítést a Lombard-kötvény. Bár ez a minősítés a befektetésre ajánlott osztály legalja, már jelentős visszafizetési kockázatokkal, de az aranybotrány fényében a bóvli minősítés lett volna helyénvaló.
Egyetlen ésszerű magyarázat kínálkozik, hogy miként csúszhattak át a pénzintézeti ellenőrzéseken a hamis aranyrudak, hogy miért volt oly elnéző a kötvények minősítése, s hogyan nézhette be az „aranytömböket” némely üzletember.
A Lombard Kézizálog tulajdonosa egyúttal a most megszűnt Lombard Pápa labdarúgócsapatot is magáénak tudhatta. A magyar futballfinanszírozás történetét újabb „pénzügyi” technika színezi. Még fel sem dolgoztuk a győri csapat anyagi hátterét biztosító Quaestor, önkormányzati pénzeket is bevonzó, politikai pilótajátékát, most kiderült, hogy a Pápa „aranylábú” játékosainak cechjét meg réztömbökre felvett hitelekből fizették. A honi labdarúgás hátországa egyszerűen siralmas, de legalább a játék színvonala lenne olyan, amire azt mondhatnánk: minden pénzügyi botrányt megér!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!